A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

A MAGYAR CSERKÉSZET MEGINDÍTÁSA A NYUGAT-EURÓPAI MENEKÜLTTÁBOROKBAN (1945-1947) MAROSVÁRI ATTILA BEVEZETŐ Tanulmányunk az 1945-ös magyar emigráció máig legfontosabb, és legnagyobb hagyományokkal rendelkező ifjúságneveléssel foglalkozó szervezete, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség tevékenységének alapozó szakaszát, annak első momentumait dolgozza fel. 1947 tavaszától a szó szoros értelmében a semmiből épült ki az 1945 nyarától Ausztria és Németország menekülttáboraiban spontán módon szerveződő csapatok irányítását és együttműködését biztosító intézményrendszer. A tábori körülmények traumája, az egzisztenciális zsákutcák, s a nemzeti identitás elvesztésével fenyegető veszélyek közepette az egyházak és a karitatív szervezetek mellett a cserkészet volt az a mozgalom, amely valós, hatékony és működő programot kínált a fiatalok, sőt az idősebbek számára is ahhoz, hogy a napi lelki és fizikai megpróbáltatások leküzdésén túl anyanyelvük, nemzeti kultúrájuk megőrzésében segítségükre legyen. A menekülttáborokban meginduló cserkészmunka nem volt előzmények nélkül, hiszen a mozgalom társadalmi szerepvállalásának gyökerei az 1910-es, majd — újjászervezését követően — az 1920-as évekre nyúltak vissza. Baden-Powell jellemépítő alapelvei, az Isten, a haza és az embertársak iránti kötelességteljesítés eszményei hamar termékeny táptalajra találtak Magyarországon, s ez számos kiváló nevelő munkája révén világszerte elismert teljesítményt nyújtó szervezet megteremtését tette lehetővé. Az 1933-as gödöllői jamboree sikeressége, a magyar cserkészek nemzetközi megmérettetéseken való eredményessége, a Hárshegyi Cserkészparkban folyó vezetőképzés minősége, s a népi hagyományok ápolását célzó regös-cserkészet szerepének felerősödése mind-mind olyan előzmények voltak, amelyek döntő módon meghatározták az 1945 után az országhatáron kívül munkához látók szemléletét, tevékenységük mélységét. Amivel el tudtak indulni, az éppen ez a hagyomány, az otthon megszerzett tudás és tapasztalat volt, hiszen csak ez lehetett, amelyet menekültként vagy hadifogolyként hazájukból magukkal tudtak vinni. Dolgozatunk döntőrészt eredeti források feltárásán alapul. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség központi iratanyaga Bodnár Gábor ügyvezető elnöknek köszönhetően az 1946- 1947-es indulástól kezdődően szinte hiánytalanul a kutatás rendelkezésére állt. Az archívum 1993 végéig Garfieldban, a szövetség központjában volt. Az intéző bizottság 1993. november 6-án döntött arról, hogy az anyagot az 1990-es dokumentumokkal bezárólag hazaküldi, és a szegedi Móra Ferenc Mú-