A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORGÓ Géza: Apponyi Albert a makói főtéren

(De mégis a grófok Sima nyelven tudnak, Hátha hallgat rájuk, Vén oroszlán is meggyöngül Ha frigyet hazudnak.) „A vasárnapon tartott tornyai vezérgyűlés és a makói beszámoló lett volna hivatva, hogy az ellenzéki pártok együttműködése megtárgyaltassék [...]" — vélte a Makói Hírlap. A tornyai birtokról látogattak Makóra, hogy itt Justh népe előtt adjanak számot az ország helyzetéről. A vasútállomáson dr. Galambos Ignác polgármester fogadta a vendégeket, közöttük Apponyi Albertet, Károlyi Mihályt (1875-1955), Zichy Aladárt (1864-1937) a néppárt elnökét, Bokányi Dezsőt (1871—1940) a szociáldemokrata párt vezetőségének tagját és Jászi Oszkárt (1875—1857) írót, polgári radikális politikust. Szilvássy Alajos (1844—1929) pénzügyigazgató a függetlenségi párt, Kiss Magda a makói nők nevében köszöntötte a politikusokat. Rezes banda hangja mellett, fehér ruhás leányokkal körülvéve érkeztek a városháza előtt fölállított szónoki emelvényhez.

23 De vajon azok a makóiak, akik már belefáradtak az ország politikusainak folytonos marakodásába hogyan viszonyultak hozzájuk. Idézzük a Makói Újságot: „A megfogyatkozott, de le nem törött makói függetlenségi pártnak ünnepe van [...] Justh Gyula, a lánglelkű függetlenségi pártvezér, kinek Makón mindent köszönhetünk, sáros és kövezetlen utakat, törvényszéket és katonaságot, mikért hiába instanciáztunk, nyomott hagymaárakat és koleramentességet [...] beszámolót tart."

24 A beszámolót volt hivatva támogatni, fényét emelni a neves vendégsereg, kevés sikerrel, hiszen „elmaradt a helyi publikum lelkesedése és tömeges részt vétele. A makói nép azelőtt tudott lelkesedni, imponált azzal a nagy számmal, amellyel képviselőjének beszámolójánál megjelent, nem-e — tette föl a kérdést a Makói Hírlap — a kiábrándulás, az idők jele az, amikor a nép távol tartja magát a gyűléstől, elszéled, szétmegy azalatt, amíg Justh Gyula beszél neki?"

25 Apponyi Albert a népgyűlés résztvevőihez így szólt: „Bármily fontos legyen a nemzetre nézve sebeinek gyógyítása és az erők helyreállítása, nem szabad megfeledkezni a nemzeti élet feltételeiről, de ennek feltétele, hogy legyen egy tábor, mely az opportunizmusnak néha indokolható követelésével számolva folyton szeme előtt tartja a nemzeti életet [...] Nemzeti életünk másik hiánya a nép élet csonkasága. Az ország dolgozó és többé kevésbé művelt lakosságából kivesznek egy milliót és azt ajándékozzák meg választó joggal. A többi ki van zárva. A demokratikus eszméket a függetlenségi párt képviseli, ennek fenntartása nemzeti szükség [...] a katonai igényeket oly módon kell kielégíteni, hogy a nemzet közgazdasági és kulturális fejlődésének feltételei veszélybe ne jussanak, ellen esetben a nemzet 21 GARTZ 90. p. 22 PÉTER László: Makó irodalmi hagyományairól. In. Makói kis tükör. Makó, 198?, 45. p. 23 Makói Hírlap 1913. október 7. 24 Makói Újság 1913. október 5. 25 Makói Újság 1913. október 7.