A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORGÓ Géza: Apponyi Albert a makói főtéren

De vajon miként vélekedtek Kristóffy József makói hívei, hiszen ilyenek is voltak. Dr. Ormos Ede (1873-1944) ügyvéd volt a vezetőjük. Jogi végzettsége mellett előszeretettel foglalkozott újságírással. Véleményét a Maros c. lap felelős szerkesztőjeként olvashatjuk: „A malacbanda — Apponyi, Justh, Mezőfi Makón. — Politikai életünk pocsolyás mezőiről ez a háromlevelű lóhere díszelgett vasárnap délelőtt a városháza erkélyén [...] Az országjáró szakállas bariton [...] több szellemességet kívánt közbekiabáló elvtársainktól. Pedig nem annyira unalmas, mint inkább kínosan sértő volt kegyelmes füleinek az általános választójog hangoztatása [...] Kétségbeejtően szomorú jelenség volna, hogy a népjogok ellen magát a népet ily arcátlan hazugságokkal lehessen vinni, ha meg nem nyugtatna bennünket a történelem tanítása. Az osztályuralom mindig a demagógia palástját veszi föl, hogy aljasságait eltakarja. Csak a tudatlan népet lehet önmaga érdekei ellen lázítani. Ez a tudatlanság azonban nem tart sokáig. Oszlik a sötétség, azért huhognak oly vadul a baglyok."

16 A többség azonban másként érzett. A megyei ellenállást lezáró 1906. április 28-i alkotmányos közgyűlésen a helyi eseményeket irányító alkotmányozó bizottság munkájáról megállapították, hogy „a jog és törvénytisztelet korlátai között meg tudta tartani a vármegye közönségét, még ama nehéz napokban is, midőn az elkeseredés és kétségbeesés jogos tápot adhatott a törvényes hatalom elleni tényleges ellenszegülésnek."

17 Bizonyára ez tette lehetővé, hogy Makón, (de máshol az országban is) 48 és 67 hívei összefogtak. Justh Gyula és Návay Lajos a vármegye e két kiemelkedő politikusa közös oldalon harcolt. Az egész országot megmozgató nemzeti ellenállás végül az uralkodó győzelmét hozta, hiszen „az 1906. évi paktum, amely az alkotmányos küzdelemnek véget vetett, egyértelmű volt a magyar ellenzéki — most már többségi — pártoknak kapitulációjával." Kristóffy József hiába javasolta az uralkodónak ellenzék megtörésére az általános választójogot. Az ellenzéki pártok törekvéseiket feladó koalíciója még mindig veszélytelenebbnek tűnt.

18 Gratz Gusztáv történész és politikus, a korszak kiemelkedő ismerője a nemzeti ellenállást irányító politikusokról — az eseményeket és következményeit ismerve — így vélekedett: „Bármely szempontból is nézzük az 1906 áprilisában befejeződött parlamenti harcot, azok nem válnak dicsőségére a magyar nemzet politikai érettségének és nem bizonyítják a harcokban részt vevő férfiak politikai éleslátását."

19 16 Maros 1905. november 9., A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Szerk. ANTALFFY György. Szeged, 1987. 308. p. 17 TÓTH 616. P. 18 GARTZ Gusztáv: A dualizmus kora. Bp. 1992. 118. p. 19 GARTZ 120. p.