A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MARJANUCZ László: Adalékok Habsburg berendezkedés és telepítés a bánsági történetéhez

Hiányzásának utolsó éveire estek. 1733-ban 143 000 eperfát ültetett első lépésként. Minthogy az egész tartományban nem volt a selyemhernyó ápolásához értő személy, Milánó és Mantua vidékéről hozatott olasz családokat. E családok kíséretében jött Temesvárra Rossy Kelemen mantuai apát, kit Mercy a bánáti selyemkultúra vezető felügyelőjévé nevezett ki. (Werkführender Inspector) Rossy és az olasz munkások kezén virágzásnak indult a selyemipar. Míg az olaszokat elsősorban a selyemhernyó tenyésztésre, selyem-, posztó és papírgyárak kiszolgálására valamint rizstermelésre használták, a főként Becskerekre telepített spanyolokat a kerti művelés meghonosítására.

32 Sajátos munkakultúrájukra fényt vetett már az 1733-as adóösszeírás, mert az olyan olasz munkásokról tett említést, akik a matase termelést végezték. Giarmatara (Iarmatah) 1734-ben érkeztek olaszok jelentősebb számban. A második nagy betelepülés 1762-1772 között történt. Ebben az időszakban olyan multietnikus településlánc keletkezett, a minek az egész országban nem volt párja. Ekkor jöttek létre Marienfeld és Nákófalva német-francia ajkú telepei. Felépített és benépesített német, bolgár, francia, olasz és spanyol telepes községek sora gazdagította a tartományt. Francia telepes községek: Szent Hubert, Charleville, Solzour, Charlottenburg. 1760-ban érkezetek a Bánságba lotharingiai, elzászi és luxemburgi bevándorlók nagyobb számban. 1770-71 között épült Charleville és Solzour 64-64 házzal, és szaporodott Szent Huber, az elzász-lotaringiai franciák délmagyarországi központja. A Szent Huberten, Trübswetteren, Solzouron, és Charlevüleben telepedett első francia gyarmatosok a metzi, bezanconi, párizsi és luxemburgi kerületekből érkeztek. Néhány francia család Mainz, Trier, Nassau, Würzburg, és Ingolstadtból kerekedett útra. Arad megye borossebesi járásában található egy kisközség 154 házzal. A XVIII. században már többségében (804 fő) románok lakta település. A római katolikusok száma 70 fő. Nem tudjuk róluk, hogy milyen nemzetiségűek, de azt igen, hogy 1723-ban Rinaldo modenai herceg kapta meg a falut, tőle meg a kincstár vette meg 1781-ben.

33 Az 1743-as adóösszeírás szerint 542 fölvett helységből 381 volt román, 117 szerb, 19 vegyes román szerb, 10 német, 2 német-román, és 7 szerb-román és 6 bolgár, olasz, spanyol vegyes népességgel. Grisselini az 1770. évre a Bánát összlakosságát 319 739-re tette. Ebből : 183 450 a román, 78 000 szerb, 8 683 bulgár, 5 272 cigány, 363 örmény, és a maradék 43 211 német olasz, spanyol. Az 1743-as adóösszeírás Lúgos körzetében 2 olyan helységet tüntet fel ahol régi német telepesek mellett olasz és spanyol népesség is élt. Mercyfalva első lakói között meg szinte csak olaszokat és spanyolokat találunk 1735-től. Az 1743-as adóösszeírásban az olaszok 75 Ft adót fizettek. 34 Presztovácz (Temes-Bresztovácz) is szerepel az 1723. évi Mercy-féle térképen, mint lakott hely. Állítólag Mercy telepítette görögkeleti montenegrói menekültekkel. A bánsági tartományi kormány előszeretettel telepített ide balkáni szlávokat, míg Belgrád osztrák hatalom alatt állott, hogy így az aldunai tartományok „atyafiságos vonatkozásban mindjobban a monarchiához simuljanak". Legismertebb te32 KOVÁCH Géza, i. m. 20. p. 33 Aurel TINTA, 1972. 160-179. p.