A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
BERNÁTSKY Ferenc: Az 1920-as nemzetgyűlési választások Hódmezővásárhelyen
nemzeti politikát, olyan értelemben, hogy az összes magyarországi alattvalók békességben megférjenek és megéljenek." Másrészt megfogalmazta a jelölttel szembeni igényét: „... olyan készültsége és képessége legyen, hogy a polgárság érdekeinek hivatott szószólója lehessen az ország házában." „ Azt az érvet, hogy csak vásárhelyi embert válasszanak, figyelmen kívül kell hagyni, mert ez a jelszó nem vált be." „A vásárhelyi jelöltek[nek] nem volt alkalmuk ahhoz, hogy nagy politikai összekötetéseket keressenek." „Nekünk éppen az kell, hogy felfelé törjön a mi képviselőnk, a mi érdekeinkért, s hogy törekvése eredményes is legyen!" Képviselőjelöltnek, ekkor még a választókerület megnevezése nélkül dr. Szádeczky Lajost 42 ajánlotta. A Lázár-pártiak továbbra is kérték hogy „a külterületen lakó, dolgozó kisparasztoknak, akik a polgárőrség zömét alkotják" 43 adjanak beleszólási lehetőséget a képviselőjelölt személyének kiválasztásába. Szathmáry Tihamér főispán 44 látva a jelöltállítás körüli egyre fokozódó indulatokat április 7-én a városháza közgyűlési termébe értekezletet hívott össze, ahol kijelentette, hogy a „polgárságnak egységesnek kell lennie, hogy az ország újjáépítő munkáját sikerrel folytathassa" a „polgárságnak olyan országos nevű emberek zászlaja alatt kell tömörülni kiktől nem csak a város, de az ország is sokat várhat." 45 Ezzel a kijelentésével alaposan lehűtötte a Lázár Dezső jelöltsége mellett érvelők reményeit, ők azonban kompromisszumot javasoltak. Szerintük „a két választókerület egyikében egy országos nevű egyéniséget, politikust léptethetnénk fel, míg a másikban városunk egy érdemdús polgárát jelölnénk. Ma nem emberekre, hanem az ország érdekinek megfelelő programokra és irányelvekre 42 Szádeczky Lajos (Pusztafalu, 1859. április 5. - Budapest, 1935. december 29.) Történész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Budapesten és Bécsben folytatott egyetemi tanulmányai után 1881-ben tanári, 1882-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1882-től 1891-ig a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője. 1883 tavaszán Odescalchi Artúr herceggel a bukovinai székelyek hazatelepítését intézte. 1883-tól magántanár a budapesti egyetemen, 1891-től a kolozsvári egyetemen a magyar történelem tanára. Román, lengyel levéltárakban, Törökországban kutatott, 1895-ben részt vett a Zichy-féle kaukázusi expedícióban és megírta annak történetét. 1910-11ben a kolozsvári egyetem rektora volt. Az I. világháború alatt, mint hadtörténetíró, bejárta a frontokat, részt vett Erdélyben a nagyszebeni és a brassói ütközetekben. A román megszállás után 1919-ben neki is távoznia kellett Kolozsvárról. 1920-ban Hódmezővásárhely II. választókerületében megválasztották nemzetgyűlési képviselőnek. A Kolozsvárról Szegedre áttelepített egyetemen folytatta tovább egyetemi tanári pályáját. Nagyszámú, főleg a XVI-XVII. századi Erdély történelmével foglalkozó munkája jelent meg. Számos régi magyar történelmi forrást tett közzé. Szerkesztette a Székely oklevéltár V-VII. kötetét. Kiadta egyebek között Apor Péter verses műveit és leveleit (1903), Bethlen Gábor és Dlésházy Gáspár levelezését (1914), Bethlen Miklós emlékiratait (1923). Főbb művei: Mihály havasalföldi vajda Erdélyben, 1599-1601 (Bp., 1882); Kornyáti Békés Gáspár 1520-1579 (Magy. Tört. Életr. 7., Bp., 1887); A czéhek történetéről Magyarországon (Bp., 1887); Konstantinápoly és magyar emlékei (Bp., 1903); A csíki székely krónika (Bp. 1905); II. Rákóczi Ferenc Erdélyben (Kolozsvár, 1907); Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon (Okirattárral, 1307-1848. Bp., 1913); A székely nemzet története és alkotmánya (Bp., 1927). Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet. 1982. 689., Révai Nagy Lexikona 17. kötet 1925. 296-297. 43 Vásárhelyi Reggeli Újság 1920. április 2. l.p. 44 Vásárhelyi almanach 1998. 28. 1919. október - 1920. szeptember. 2. 45 Vásárhelyi Reggeli Újság 1920. április 7. 2.p.
