A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

részesülnek különmunka általányban. Vajda részükre is javasolta a fenti általányt, mert a napidíjasok is — hangoztatta — olyan fontos munkát látnak el, mint a véglegesített tisztviselők, s a napi 3 pengő díjazás nagyon csekély, „mert ennél az összegnél még a legegyszerűbb munkát végző embereknek is több a napi keresete. ... Ezeknek az embereknek a havi 80 P. körül mozog a fizetése, ... a mai viszonyok között hogyan tudnak ebből megélni? — tette föl a kérdést a szociáldemokrata képviselő. Vajda javaslatával Kiss G. Jenő városi képviselő is egyetértett, s támogatta. Erre föl a közgyűlés megbízta a polgármestert, keressen lehetőséget, hogy a különmunka általány a város ideiglenes alkalmazottainak és szegődményeseinek is fizethető legyen.

60 Ennél a határozatnál ugyancsak abba a jelenségbe ütközünk — feltehetően a rendeletből eredően —, hogy a támogatás kimondottan a tisztviselőkre korlátozódott, s az önkormányzat is csak a szociáldemokrata képviselő javaslatára kerestette a polgármesterrel annak a lehetőségét, hogy az kiterjeszthető legyen a tisztviselőknél rosszabb körülmények között élő ideiglenes alkalmazottakra, szegődményesekre is, akiknek a napi 3 pengős keresete a kubikosok napszámbérének csupán az alsó határát érte el, mert a kubikos napszám 1942-ben 3 pengőtől 10 pengőig

61 terjedt. És az ideiglenes alkalmazottaknak ez a 3 pengős napi kereset mindössze 1 pár csirke árának felelt meg.

62 A háborús időknek megfelelően a kormány az 1942. évi XIV. tc. 37 §-ában foglaltak alapján intézkedett az állami és egyéb közszolgálatban álló alkalmazottak 1942. augusztus 1-től a hadipótlékuk újbóli megállapítása felől. E szerint a hadipótlék összege tisztviselőknél és gyakornokoknál havi 20 pengő, kezelőknél, díjnokoknál, altiszteknél, kisegítő szolgáknál és ezekkel egy tekintet alá eső egyéb alkalmazottaknál havi 10 pengő, egyéb személyeknél, akik az eddigi rendelkezések értelmében hadipótlékra nem voltak jogosultak, havonta 5 pengő illette meg. A nyugdíjasok a hadipótlék 50 %-ára, s az ellátásban részesülő özvegyek pedig 25 %-ára tarthattak igényt. A képviselő-testület a törvényt a november 20-i közgyűlésén vette tudomásul, s utasította a polgármestert, hogy a kifizetések iránt az intézkedést tegye meg.

63 Érthető, hogy ebben a helyzetben az állam törvény útján igyekezett a közszolgálatban állókról gondoskodni. Ezt nem utolsósorban megkövetelte az államapparátus zavartalan működtetése, az, hogy a közigazgatás zökkenőmentesen folyhasson ebben a nehéz időszakban is. A törvény amint az látható, széleskörű, minden közszolgálatban állót érintett, sőt kiterjedt a nyugdíjasokra, s az ellátásban részesülő özvegyekre is, noha ez utóbbiak esetében az összeg csökkent, de a lényeg, hogy az állam nem hanyagolta el őket sem. Igaz a pénz, melyet a törvény megszabott nem volt nagy, viszont a többi pótlékkal együtt enyhített ezeknek az embereknek az anyagi gondjain. És azt is látni kell, hogy hasonló gondoskodás a társadalom más rétegeivel szemben — melyek rá lettek volna utalva —, nem igen nyilvánult meg. 60 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1942. 220/kgy. sz. 61 KISS László: Adalékok a tiszántúli kubikosok gazdasági helyzetéhez az ellenforradalmi Magyarországon 1920-1944. Párttörténeti közlemények 1960. 4. sz. 148-149. 62 Szentesi Napló 1942. augusztus 2. sz. 63 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1942. 221/kgy. sz.