A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között
Míg egyes tisztviselők fizetési feljebb sorolásához (természetesen indokoltan) a közgyűlés hozzájárult, addig a volt fogyasztási adóellenőr kegydíj kérelmét Kádár Sándor szociáldemokrata városi képviselő támogatása ellenére azzal az indokkal utasította el, hogy nevezett a szolgálatból való távozásakor végkielégítésben részesült. Az adóellenőr a várostól csupán havi 8 pengő kegydíjat és havi 12 pengő közsegélyt élvezett, s ezt kérvényezte 30 pengőre felemelni. 5 A kérelmezett segély megadása egy évben mindössze 360 pengőt tett volna ki, amely a város háztartására nézve aligha jelenthetett tehert. A kérelmező mekkora összegű végkielégítést kapott, azt iratok hiányában nem áll módunkban közölni. Feltehetően nem volt jelentős, mert különben nem folyamodott volna kegydíj felemelésért. így maradt a 20 pengő havi segélye, amely összeg mindössze 88 fillérrel volt több mint egy mázsa búza. Leesett áron, — 1930-ban egy mázsa búza 19 pengő és 8 fillérbe került. 6 A kiszolgált alkalmazottaknak ez a rétege tehát — ha csak a kegydíjat vesszük alapul — még az évi átlag 408 pengő keresetű mezőgazdasági munkás 7 életszintjét sem érte el. A gazdasági válság az áUami kormányzatba, s a közigazgatásba is begyűrűzött és éreztette hatását. A válság kényszerű takarékosságra késztette a kormányt. Programmá vált a közigazgatásban is az egyszerűsítés, a racionalizálás, a gazdaságosság és az eredményesség vizsgálata. 8 A válság 1931-től a szentesi tisztviselők és alkalmazottak körében is jelentkezett. Erre mutat Kőteleki Nagy Imre városi képviselő indítványa is. Kőteleki az 1931. április 4.-Í közgyűlésen előterjesztette, hogy az önkormányzat kérje fel Csongrád vármegye Törvényhatóságát, intézzen feliratot a kormányhoz: 1/. 70 éves koron alól egészséges tisztviselőt, közhivatali alkalmazottat ne nyugdíjazzon, s ezek nyugdíjazását a városoknak sem engedje meg. 2/. Nyugdíjban lévő közalkalmazottakat ne engedje nyugdíjának elvesztése nélkül újra közszolgálatba lépni. 3/. A férjezett női alkalmazottakat haladéktalanul bocsássák el állásukból, amennyiben férjük is közalkalmazott. Indoklásul a következőket hozta fel: „Az ország tele van egész fiatal nyugdíjasokkal, akiknek nagy része olyan nyugdíjat élvez, amelyből egész szépen megélhet egy-egy család. A nyugdíjazottak jelentékeny része újabb állást vállal és így sok család veszíti el kenyerét azért, mert a nyugdíjazottak a munkanélküliek (állás nélküliek) elől veszik el a kenyeret. ... Amennyiben indítványom a kormánynál meghallgatásra talál, a szociális bajoknakjelentékeny része teljes orvoslásra talál." A polgármester mintegy válaszul bejelentette, hogy a közigazgatás racionalizálásáról szóló törvényjavaslat előkészítés alatt áll, a kormány annak megalkotásával Dr. Magyari Zoltán egyetemi tanárt bízta meg és valószínű, hogy a törvényjavaslat a beterjesztett indítványban foglaltakra is kiterjed. Továbbá megjegyezte, hogy Kőteleki indítványa a törvényhozás 5 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1930. 364/kgy. sz. 6 NAGY Imre: A magyar mezőgazdasági válság és a parasztság. Múltunk 1992/4. sz. 93. 7 Dr. MATOLCSY Mátyás: A magyarországi jövedelem- és adóteher megoszlás. Bp., 1938. Universitas Könyvkiadó RT. 29. 8 CSIZMADIA Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. század elejétől a tanácsrendszer fejlődéséig. Bp., 1976. Akadémiai Kiadó 433.
