A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)
MEDGYESI Konstantin: Zadravecz tábori püspök és Szeged-Alsóváros harangünnape
vezési munkálatainak megbeszélésére. A téli hónapok alatt sorra rendezték az alsóvárosiak az értekezleteket, koncerteket, ahol pénz gyűjtöttek. 1921. január l-jén a katonai zenekar közreműködésével zenés misét mutattak be a ferencesek, az adományokat szintén az új harangoknak ajánlották fel. Az adománygyűjtés eredményes volt. Januárra már összejött annyi pénz, hogy megtörténhetett a harangok megrendelése. „A harangactio reményen felül sikerült. Eredetileg csak két harangra gondoltunk, a kettőből azonban négy lett. A siker legnagyobb részben Pap Istvánné hívő érdeme, ki azzal adott óriási lökést az egész actoinak, hogy ő maga vett egy két métermázsás harangot, s ezzel bővebb adakozásra bírt másokat is. Az őpéldáján buzdult fel Szécsi Istvánné is, ki a 100 kilósat fizette ki. Mikor így az eredeti gyűjtés alapján már a négy métermázsás is biztosítva látszott, a zárdafőnök a szószékről azt az eredeti gondolatot vetette fel, hogy a negyedik legnagyobb harangot a szegedalsóvárosi paprika termelők, feldolgozók és kereskedőknek illenék megcsináltatni. Az eszme visszhangra talált. " 15 — olvasható a gyűjtés hátteréről a História Domusban. Péri Bonaventura házfőnök január 17-én indult el Budapestre, hogy megrendeljen Szlezák László harangöntő mestertől az alsóvárosi templom számára 4 harangot. Ezzel azonban az „akció" még nem ért véget, a gyűjtés folytatódott tovább. Zadravecz István tábori püspök, korábbi házfőnök (1914-1920) közvetlenül vett részt a munkában, személyes tekintélyének latba vetésével, szónoklataival segítette az adományok gyűjtését. A Szeged című lap írt arról, hogy a világháborút követően valóságos mozgalom indult meg a szegedi katolikus társadalmon belül az elrekvirált harangok pótlására. Az újság megállapítása szerint „a mozgalom — mi sem természetesebb — Alsóvároson vezetett először sikerre. A gazdag alsóvárosi nép hamarosan összeadta a harangokra szükséges összeget. " 16 A Szeged tehát alapvetően a paprikából élő alsóvárosi paraszt-polgárság anyagi helyzetével magyarázza, hogy a városban először a Mátyás téri templom számára tudták megrendelni és elkészíttetni az új harangokat. A Szegedi Friss Újság szerint a gyűjtés sikerének inkább személyi okai voltak: „Hogy rövid egy-pár hónap alatt lett harangja Alsóvárosnak, ezt derék házfőnöküknek, P. Peéry Bonaventúrának köszönhetik, aki bebizonyította, hogy erős, makacs kitartással mindent el lehet érni. Prédikált a szószéken a harangok ügyében, ünnepélyeket rendezett, s ami a legnehezebb, házról-házra járt a paprika-gazdáknál és gyűjtötte a paprika-harangra az összeget. Ha nem volt otthon a gazda, elment újra. Mondhatni véres verejtékkel gyűjtötte a pénzt. Jóleső érzés foghatja el úgy őt, mint István püspököt a harangszó hallatára, mert bizonyíték van arra, hogy munkájuk — Isten igéjének hirdetése — nem volt a pusztába kiáltók szava" 17 . A harangok „mindenestül" 311.700 koronába kerültek. 18 15 História Domus 1920-1949. 11. p. 16 Szeged. 1921. május 28. 1. p. 17 Szegedi Friss Újság. 1921. május 31. 2. p. 18 História Domus 1920-1949. 15. p.
