A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ZOMBORI István: A Szegedi Múzeum Történelmi Képtára

kezzen. Ennek fontosságát azért is tartotta előbbre valónak Reizner, mert meg volt győződve (hisz a Szeged monográfia készítőjeként jól ismerte a város történetét), hogy a nagy múltú város történetét, méltó emlékezetét bemutatni nemcsak az ott kiállított és a múltra emlékeztető tárgyak segítségével kell, hanem az ebben szerepet vállaló, megfelelő feladatokat ellátó és jó képességű politikusok, közéleti személyiségek ábrázolásával, és bemutatásával. Ez a munka testesült meg ebben az általunk itt ismertetett 85 leltári tételben. Örömmel állapítjuk meg, hogy az itt Reizner által fölsorolt festmények, szobrok jelentős részben (mintegy 90-95 %-ban) ma is föllelhetők a múzeum gyűjteményében. Amiben leginkább hiányosság van, az a különböző metszetek, nyomatok, amelyek viszont azok sokszorosított jellegéből következően nem pótolhatatlanok. A gyűjtemény pontos beazonosítása és az egyes festmények, szobrok publikálása, illetve a múzeum által történő bemutatása a közeljövő sürgős és elengedhet elengedhetetlen feladata. De ennek föltárása, megvalósítása érdekében elengedhetetlen ennek a rendkívül fontos forrásnak közzététele, hogy az ezzel foglalkozók ezt közvetlenül használhassák. Mindezek alapján megállapítható még, hogy Reizner a Történelmi Képtár kialakítása során ajándékba, hivatali beszerzés, vásárlás, festetés, másoltatás stb. eszközeinek igénybevételével gyűjtötte össze az anyagot. Ehhez fáradságot és személyes megalázkodást nem kímélve próbált a városi illetékesektől pénzt keríteni és ez rendszerint sikerült is. Ebben a munkában segítségére volt az a tény, hogy évtizedeken át Szeged város szolgálatában dolgozott, és jól ismerete a városi tanács épületét. Tehát a képek összeszedése, begyűjtése, múzeum részére történő átadása részéről egy megalapozott ismeretanyag birtokában indulhatott meg. Reizner nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a város közönsége a Képtár létrejöttéről és gyarapodásáról értesüljön. Ehhez a napi sajtót is igénybe vette. A teljesség igénye nélkül említjük a Szegedi Napló 1891 február 20-i tudósítását, amely Földváry Sándor portréjának ajándékozását tudatja. Egy héttel később február 27-én a Tóth-Molnár Ferenc által elkészített Réh János polgármester portréjának múzeumba való kerüléséről olvashatunk. Egyúttal Reizner jelzi, hogy számos további portré készült. Május 26-án a Napló arról ad hírt, hogy hírneves szegedi születésű katonák, Siskovich József és Bajalich Ádám portréit szerezte meg a múzeum igazgatója. 1891 augusztus 31-én pedig a Napló leközli „A városi múzeum arcképcsarnoka" címmel, hogy eddig milyen képeket kapott a múzeum, kiket ábrázolnak a portrék, majd a cikk második felében felsorolja az ezekben a napokban elkészült és átadott 13 Tóth-Molnár Ferenc féle arcképet. 1892 január 7-én a Napló arról ír, hogy a múzeum Képtára részére Reizner szeretné megfestetni Pulcz Lajos, Dán Ferenc, Szluha Ágoston és Szabados Ágoston portréit. 1892 május 1-én a Napló tudósít arról, hogy a város vezetése áttekintette a múzeum szervezéséről szóló emlékiratot és még e hónapban a közgyűlés megtárgyalja azt. A javaslat szerint különböző osztályok lesznek a múzeumban, köztük a „történelmi arcképtár"

22 Reizner muzeológusi nagyságát és kiválóságát jelzi, hogy a Szeged város adottságait figyelembe véve a restauráláshoz jó képességű szegedi iskolai rajztanárokat kért föl. Konkrétan ismerjük, hisz említi Nováky Bertalan rajztanár nevét, akit 22 A hivatkozott sajtóanyagok megszerzésében nagy segítséget nyújtott Bátyai Gitta, akinek ezúton köszönöm munkáját.