A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ZOMBORI István – MERK Zsuzsa: Dr. Kőhegyi Mihály (1934-2001)

nünket. De nem dolgavégezetlenül. Alig 67 éve alatt többet alkotott, mint három más tudósember. Óvatosan mozgó alakja, halk, csöndes beszéde, visszafogott humora itt marad köztünk. Zombori István KŐHEGYI MIHÁLY MUNKÁSSÁGA Kőhegyi Mihály 1934. március 11-én született Katymáron. Középiskolai tanulmányait a bajai III. Béla Gimnáziumban végezte, itt is érettségizett 1953-ban. Ebben az évben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának régész szakára. Érdeklődése elsősorban a népvándorlás kora felé fordult. László Gyula tanítványa volt, őt tartja mesterének. Egyetemi tanulmányainak befejezése után — egy év Nemzeti Múzeumban töltött gyakornoki idő után — a bajai múzeumba került 1958-ban, melynek előbb régésze, 1986-tól pedig igazgatója. Ez évben — 1996. december 27. — saját kérésére nyugállományba vonul. Régészeti munkásságából legjelentősebb a madarasi szarmata temető 13 évig tartó ásatása volt, mely máig egyedülálló, hiszen Európában e népességnek ez az egyetlen, teljes egészében feltárt temetője (666 sír). A szarmaták kutatásának első számú szakembere Magyarországon. Kisebb ásatások és leletmentések százait végezte Baján és környékén. Munkássága eredményeként a bajai múzeum régészeti gyűjteményébe több mint 40 000 tárgy került. Publikációinak száma közel 1000-re tehető, melyek igen sok tudományágat ölelnek fel, többek között numizmatikai, irodalomtörténeti, képzőművészeti stb. cikkei jelentek meg. Rendkívül jelentős helytörténeti munkássága is. Baja történelmének több időszakát kutatta, eredményei számos esemény, személy, kultúrtörténeti érték megismerését tették lehetővé. Kiemelkedők ezek közül Baja szerb megszállás alatti (1919-1921) történetéről, a város második világháború utáni népoktatásáról szóló alapvető munkái. Szerkesztette a Baja- monográfiát, első fejezetét (Baja története az őskortól a honfoglalás koráig) ő írta. A bajai ferencesek háztörténetének lefordítását kezdeményezte, jegyzetelését maga végezte, s a megjelentetés is az ő érdeme. Ez a kiadvány a város 18-20. századi történetének alapvető forrása. Elindítója és szerkesztője a Bajai Dolgozatok c. múzeumi sorozatnak, melynek eddig 9. kötete jelent meg. Számos hazai és nemzetközi konferencián vett részt meghívott előadóként, így Angliában, Franciaországban, Németországban, Ausztriában stb. Jelentős numizmatikai munkássága eredményezte, hogy a Magyar Numizmatikai Társaság alelnökének választotta. Baja város képviselőtestületének 1990-től 1994-ig volt tagja. Kitüntetései: Szocialista Kultúráért Móra Ferenc Emlékérem (1982) Réthy Emlékérem (1988). Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja (1988, 1996). Baja városért kitüntetés. (1996) Munkásságáról, személyiségéről László Gyula a következőket írta: „Egykor fiatal, kiváló tehetségű, a dolgokat mély humorral tudomásul vevő tanítvány, ma pedig nagy tudományos múltra visszatekintő jó barát. Mindkettő melengető, szép emléke tanári pályámnak. Régen önkéntelenül is vezető személyisége volt évfolyamának. Régész? Az, méghozzá emlékezetes ásatásai vannak és nagy értékű tudo-