A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ZOMBORI István: A Szegedi Múzeum Történelmi Képtára

épület méltatlan volt egy szabad királyi városhoz, és kiváltképpen a rohamosan fejlődő Szegedhez, de tükrözte azt a kiszolgáltatottságot, amely a 18. század utolsó harmadáig kísérte Szeged városát, az itt tartózkodó katonasággal szembem alárendelt helyzetben. Mindaddig amíg a Szegeden, majd Temesvár visszafoglalása után Temesváron állomásozó katonaság volt Délmagyarország ezen déli régiójában a meghatározó úr, (és ha tekintetbe vesszük azt, hogy Mária-Terézia alatt az 1760-as években sor kerül a szegedi Vár modern erődítménnyé való átalakítására, amely katonai szempontból még egyszer utoljára fontosságot és jelentőséget kap,) érthető, hogy a városi önigazgatás és annak szimbóluma, a Városháza másodlagos jelentőséggel bírt. Amit meg tudunk állapítani és ezt a Reizner-féle képanyag és napló több adatával bizonyítja, már a 18. században sor kerül az ismert és elismert uralkodók képmásának beszerzésére. Nyilvánvalóan ebben a kis vidékies jellegű városháza épületében volt elhelyezve III. Károly császár képe, továbbá ugyancsak itt volt feleségének Erzsébet Krisztinának az arcképe is (4. 5. tétel). Ezt követte időben és uralkodásban lányuk, Mária Terézia, akinek igen szép portréja szerepelt a gyűjteményben amelyről Reizner meg is jegyzi a részletes leírás után: a széképületi tanácsteremben volt elhelyezve. Mindez természetesen már az általa ismert 19. század közepének állapotát jelzi. Eddigi ismereteink szerint tehát a régi, 18. századi városháza épületében két uralkodó és egy uralkodó feleség arcképe minden bizonnyal megtalálható volt. Arra vonatkozó ismeretünk, hogy ezeket a képeket vásárolták, festették, vagy ajándékba kapták, sajnos nincs. Hasonlóképpen azt sem tudjuk, hogy ezeket a képeket milyen művészek festették. E témában, épp a képek restaurálása kapcsán Szabó Tamás restaurátor föltárása nyomán várhatunk újabb megállapításokat, amelyek e tanulmánnyal egy időben folynak. Ezt a 18. századi szerény épületet az aktív gazdasági tevékenysége révén az ország meghatározó településévé fejlődött Szeged az 1790-es évek végén lebontotta és sor kerül az új városháza építésére,

18 Schwörtz János közreműködésével, de alapjában véve Vedres István tervei nyomán. Az építkezésre 1799-1805 között került sor. Az új, immár Szegedhez méltó városháza fölépítését is Vedres István irányította. Ez az új tanácsháza épület az, amely szépségével, tornyával országosan ismertté vált, és amelyet az 1879-es árvíz okozta károk miatt lebontottak. Ennek a helyére épült azután 1883-ra a jelenleg is látható épület. Amikor tehát város tulajdonában lévő régi képanyagot vizsgáljuk, akkor a fentebb említett három képen túl, immáron ebben az új, 19. századi követelményeknek megfelelő elegáns, nagy épületben kellett gondolkoznunk, illetve Szegednek ebbe az egyemeletes nagy városház épületbe kellett a kor színvonalának megfelelő, „reprezentációs anyagot" biztosítani. Kétségtelen, hogy a 18. század kapcsán említett három uralkodói portrét áthozták, de sor került újabb festmények beszerzésére is. Tehát ebben az új tanácsépületben, a városatyák összejöveteleinek színhelyéül szolgáló közgyűlési teremben, a falakon helyezték el a képeket. Sajnos konkrét leírásunk nincs, de valószínűleg azokat a zászlókat, fegyvereket és egyéb tárgyakat is, amelyek Sze18 NAGY Zoltán-PAPP Imre 1960. 72.