A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ZOMBORI István: A Szegedi Múzeum Történelmi Képtára

lyesnek és a korábbi adatokkal egyezőnek találták. A bizottság vezetője Fajka János főszámvevő és ezenkívül három bizottsági tag aláírása is itt található. A jelzett ellenőrzés 1894. február 4-e után a napló a 83-as számmal folytatódik és összesen 103 számozott tételt tartalmaz. A címlap nincs számozva, a többi lap igen. Az összesen 56 oldalas füzetből az utolsó, 103-as tétel a 44. oldalon fejeződik be. Megállapíthatjuk, hogy Reizner egy számozási hibát is vétett, mert a 34. tétel után a 36. következik, és a 35-ös ily módon kimaradt. Részletesen vizsgálva az egyes tételeket az időrend szempontjából, megállapítható, hogy a 83-as tétel az ott szereplő iktatószám év-adata alapján 1894-ben, a 84-es és a 85-ös tételek 1895-ben kerültek bejegyzésre. Ez Reizner János utolsó bejegyzése ebben a füzetben. A 86-os tétel már 1905-ben készült és Tömörkény István bejegyzése, akárcsak a 87-es, amely 1908-ban a 88-as, amely 1910-ben és a 89-90-es tételek amelyek 1913-ban kerültek be. A 91-98-as tételek pontos dátumát sajnos nem ismerjük, de a 92-98-as tételek között 7 db szentkép, részben olaj, részben üvegfestmény szerepel, amelyet később egy vonallal áthúztak és a lap szélére egy bejegyzést tettek: „Átvéve dr. Végmann(?!) Ferenc ügyvédtől... „ A függőlegesen írt közlés második sora, amely a lap külső része felé esett, valószínűleg a bekötés folyamán, a lap szélének levágása miatt eltűnt, így ez az adat értékelhetetlen. A 99. tétel 1914. október 19-én, a 100-as pedig 1916. július 7-én lett bejegyezve és a 85-östől egészen eddig valamennyi Tömörkény keze írása. Ezután a füzetben már csak három bejegyzés olvasható, a 10l-es tétel, amely valószínűleg 1949-ben készült és egy fára festett Sztálin-arcképet jelez, amelyet Sztálin 70. születésnapja alkalmából a város vezetőségének rendelkezésére vásároltak meg. A 102. sz. tétel egy papírra festett akvarell Rózsa Sándor portré 1953-ból, amely vétel és végül a 103. tétel Szeged város számadáskönyveinek bejegyzésétjelenti, minden további adat nélkül, de valószínűleg ez is még az 1950-es évek elején készült. Az is valószínű, hogy a három bejegyzés a múzeum akkori munkatársától, Szelesi Zoltántól származik. Mindez arra utal, hogy a Történelmi Képtár alapvető anyagát Reizner az összegyűjtés után ebben a füzetben leírta. A leltárkönyv 1894 utáni lelassult növekedése annak tudható be, hogy a nagy „begyűjtő" tevékenység lezárult, Reizner maga is úgy érezhette, a gyűjtemény többé-kevésbé teljes. A képek szobrok terén az 1890-es évek második felétől megnőtt az igény a képzőművészeti értékű alkotások iránt. Az említett néhány Reizner bejegyzés után már csak Tömörkény bejegyzéseit találjuk. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy az 1902-es képzőművészeti leltárkönyv megnyitása után az érdemi festmény, szobor és egyéb anyagokat abba jegyezték be. Ezt a füzetet csak akkor vették igénybe, amikor valami olyan jellegű, műfaját tekintve festmény, szobor stb. került a múzeum tulajdonába, amelynek nem a művészi kvalitása, hanem a tematikája volt az érdekes. Úgy látszik ez a gyakorlat egy rövid időre, 1949-ben ismét föléledt, de aztán abbamaradt. Az elmondottak figyelembevételével érdemes részletesen elemezni azokat az információkat és következtetéseket, amelyek a Reizner által közölt 1-85. tétel alapján megvizsgálható. (Ne feledjük a tényt, hogy a szám szerint 85 tétel az az említett hiányos számozás miatt valójában csak 84.) Számszerűen vizsgálva és elemezve azt mondhatjuk, hogy a jelzett anyag 58 festményt, 15 tétel metszetet, 1 szénrajzot, 1 selyemre festett térképet, 1 selyemre festett halotti címert és 2 szob-