A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

KOVÁCS Lajos: A szegvári Falumúzeum létrejötte

ták be, ahol néptanítói oklevelet szerzett. Pusztaszerre került tanítani az Árpád emlékmű mellett lévő Árpádhalmi iskolába. Kecskemét birtoka volt ez a hely. A pusztabíró

4 képviselte a várost, mint gazdát. A környékbeli lakosok szerettek volna önállóak lenni, elszakadni a távol lévő várostól, Kecskeméttől. Küldöttségeket szerveztek, vezetőjüknek Jaksa Jánost, a tanyai tanítót választották. Sok utánajárás után sikerült kiharcolnia, 1934. január 1-től önálló község lett Pusztaszer.

5 Az első iskolaigazgató ő lett. Fiatal volt, szerette a munkáját. A fiatal faluban minden megmozdulás tőle származott vagy aktív résztvevője volt a rendezvényeknek. Közben festegetett, rajzolgatott. Móra Ferenc az író, a szegedi múzeum igazgatója többször is végzett ásatásokat azon a tájon. Jaksa János szolgálati lakásán talált meleg családias fogadtatásra. A fiatal tanító nagyanyja, mint háziasszony gondoskodott arról, hogy minden kényelme meglegyen. Móra Ferenc jól érezte magát az egyszerű tanyai környezetben, szerette az ottani parasztokat, sokat beszélgetett velük. Jaksa János felajánlotta segítr ségét az ásatásokhoz, amit szívesen fogadott. Tanította a tanítót a régészeti munkára, megszerettette vele azt. Az ásatásoknál mindig jelen volt, ha munkája engedte. Az író megbízatásokkal látta el, mivel fogékonynak találta minden szépre, jóra. Szinte barátokká lettek. Barátságuk folytatódott akkor is, amikor befejeződtek az ásatások. Több levélváltás történt köztük. (Ezek a levelek a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonában vannak, Jaksa Jánosné Vangel Amália elmondása szerint) Jaksa János ekkor kedvelte meg a helytörténeti kutatást, és a „múzeumi" munkát, amit aztán élete végéig gyakorolt, mint „amatőr".

6 A harmincas években a tanyai, falusi tanítókat rövid nyári tanfolyamokon képezték ki arra, hogy a környezetükben lévő tárgyi és szellemi néprajzi anyagot hogyan gyűjtsék, mert már ekkor látszott, ezek az értékek egyre fogynak. Az akkori szakemberek felismerték a tanyai-, falusi tanítók szerepét ebben. Tudták, ha a tanítók nem foglalkoznak a néprajzi-, helytörténeti gyűjtéssel, akkor elvesznek a tárgyi- és szellemi néprajz elemei, az emberek elfelejtik hogyan éltek, dolgoztak a régiek. Jaksa János tanító a Pusztaszer-Arpádhalmi iskola

7 előszobájában rendezte meg első néprajzi kiállítását, melynek anyagát egy tanfolyam után kezdte el gyűjteni. Tanítványai segítségével összegyűjtötte a tanyák padlásairól, ólakban, színekben, górékban, istállók padlásain fellelhető használaton kívüli régi szerszámokat, tárgyakat, eszközöket. Szívesen adakoztak a tanyaiak. A kis kiállítást sokan megnézték, további tárgyakat ajánlottak fel tanítójuknak. Ebben az időben kezdte el újra a bélyeggyűjtést, amit még tanítóképzős korában szeretett meg. Tanítványait is megpróbálta rászoktatni erre a hasznos időtöl4 pusztabíró, mezőbíró: a városoktól és falvaktól távol eső, különálló pusztákon igazgatási és igazságszolgáltatási funkciókat ellátó tisztség volt. A 19. század végén még élt a Kiskunság néhány pusztáján egészen a 20. század közepéig. Beleolvadt a csendőrség intézményébe. Magyar Néprajzi Lexikon N-Szé. Akadémiai Kiadó Bp 1987. Főszerkesztő: Ortutay Gyula. 5 Vármegyei szociográfiák I. Csongrád vármegye. Szerk.: CSÍKVÁRI A. Bp. 1938. 62-64. old. 6 Jaksa Jánosné visszaemlékezései férje helytörténeti és múzeumalapítói munkásságára. Készült Szegváron 1983. júniusában. Készítette Kovács Lajos közreműködésével és felkérésére Jaksa Jánosné. 7 Ezt a tanyai iskolát felépítették az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark skanzenjében.