A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)
BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között
rónát, valamint drágasági segélyként 1,090.800 koronát folyósítottak, s az összegek kifizetése egyénenkénti megállapítás szerint történt. 26 Az elbírálásnál feltehetően az egyén szociális helyzetét helyezték előtérbe, hiszen ezt követelte meg a hivatali etikus magatartás, s az emberi humanitás egyaránt. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a különböző megoldások mennyire szükségesek voltak. Ugyanis a korabeli statisztikai kimutatások szerint 1922 januárjában egy öttagú család heti élelmezési szükségleteinek költségei 82.800 kalóriát kitevő élelmiszerekkel 997 korona és 86 fillért igényelt, s ez az összeg a decemberi hónapra 6299 koronára és 33 fillérre emelkedett. 27 Egy évi 1600 korona fizetésű ötöd magával élő végrehajtónak, ha a 997 koronás heti kiadású élelmezést vesszük alapul, az esetben is az évi illetményéből másfél hétre futotta. A város alkalmazásában álló évi 240 korona keresetű szülésznőnek pedig 110 korona kilónkénti sertéshúsból, 28 mindössze 2 kg-ra tellett. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy az állam és a helyi önkormányzatok áldozatkészsége nélkül ennek a társadalmi rétegnek a léte forgott volna kockán. 1922 júniusában az 5200/M E. rendelet alapján ismételten rendezték a külszolgálati díjakat. A képviselő-testület június 28-i közgyűlésén a számvevőség előterjesztésére a tisztviselők hivatalos egész napidíját a város külterületén (a tárgyalt időszakban közigazgatásilag Szenteshez tartozott Magyartés és Fábiánsebestyén) 150 koronába, a szolgákét 50 koronába állapították meg. A város belterületén az egész napi szolgálatért a tisztviselők napi 100 koronát, a szolgák 30 koronát számíthattak fel. Fél napi elfoglaltság esetén a fenti díjak fele illette meg az érintetteket. 29 Szentes önkormányzata 1922. július 17-én rendkívüli ülésen tárgyalta az indemnitási — napidíj, költségmegtérítés — javaslat 8. §-ában foglaltak alapján azt a tényt, hogy a kormány 1922. november 1-től az összes városi alkalmazottak átmeneti segélyezését a városi pénztárak terhére hárítja. Ez a rendelkezés Szentes városának évente 6,436.800 korona kiadást jelentett. A közgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy felirattal fordul a miniszterelnökhöz, a nemzetgyűléshez, s felkéri a törvényhozást mint a kormányhatóság tagjait, hogy az átmeneti segélyeket továbbra is az államkincstár terhére eszközöljék. Azonban, ha a törvényhozás a városi alkalmazottak átmeneti segélyezését megfelelő adójövedelem átengedésével a városok által kívánja fizettetni, úgy Szentes városa kéri, hogy 1923. január 1-től kezdődően legyen köteles alkalmazottainak az átmeneti segélyezési terhét viselni. A törvényhozás viszont jóelőre gondoskodjék, hogy a városok háztartásának már törvényhozásilag is elrendelt rendezése megtörténjék, illetve 1923. január 1-től az átengedett adónemek a városok rendelkezésére álljanak, s ezen átengedett adóbevételek minden körülmények között olyan összegeket tegyenek ki, amelyekből a városi alkalmazottak átmeneti 26 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 29/kgy. sz. 27 Magyar Statisztikai Évkönyv. Szerk.: Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal Bp., 1925. Atheneum Irodalmi és Nyomdai RT. 103. 1. 28 Alföldi Újság 1922 április 30. sz. 29 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 155/kgy. sz.
