A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

FORGÓ Géza: Horthy Miklós Makón

szereplőkkel, Többek között Török Ida, Werrich Béla, Losonczy László, Hubert Erzsébet, Bund Gizella, Raffay Gizella, Varga Lajos és mások léptek a közönség elé, dr. Vásárhelyi Miklós rendezésében. A sajtó szerint a darabban „új gondolat, eredeti eszme csak hellyel-közzel csillan meg", mégis megérdemelte a közönség érdeklődését. Ezúttal 11 millió korona gyűlt össze a szoborra.

4 Rakovszky István belügyminiszter 1924-ben beszüntette a HEMOB működését és létrehozta a „Hősi Emlékműtervek Bíráló Bizottságát" a vallás- és közoktatásügyi minisztérium felügyelete alatt.

5 1925-ben pedig egy körrendelet utasította a törvényhatóságokat, „hogy a hősök emlékét megörökítő művek hozzájuk méltók, tehát a művészi igényeknek is megfelelőek legyenek, és hogy csak olyan emlékek legyenek felállíthatók, amelyeknek terveit az evégből szervezett Hősi Emlékművek Bíráló Bizottsága [...] művészi szempontból, valamint az anyag minősége és az előállítási költségek tekintetében is megfelelőnek ítélte."

6 A szoborbizottság pályázatot írt ki, amelyre Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Szentgyörgyi István és Pásztor János jelentkezett. 1926. május 20-án Pásztor az alábbi műleírást küldte el Makóra: „A főcsoportokat allegorikusán oldottam meg, melynek középpontjában a hazáért mártírhalált halt hős leomló alakja van, mely az aktszerű ábrázolásban sokkal magasztosabban fejezi ki a hősi tragikumot. A női alakban (anya) a hősök halála fölötti gyász kegyeletesen jut kifejezésre. Lendületesen tetőzi be a csoportozatokat az örök magyar akaratot, nemzetvédelmet kifejező jellegzetes alak, mely a hősi tragikumból erőt nyerő elszántsággal mutatja, hogy a magyar jellem és hazaszeretet visszaszerzi az elszakított magyar területeket. A felső csoport drámaiságával szemben a két mellékalak közül az anya a gyermekeivel a békét, a termékenységet, az otthon nyugalmát, a férfi alak pedig a hazáért munkára és tettre mindig kész magyar embert ábrázolja." Augusztus 22-én pedig részletes költségvetést terjesztett be, amely 600.000.000 korona összegről szólt.

7 A szoborbizottságnak Pásztor Jánosé tetszett a legjobban. A Horvay János szobrász, Tóth István szobrász és Rerich Béla építészből álló művészi bizottság viszont Szentgyörgyi István pályaművét értékelte legjobbra. A képviselő-testület 1926. szeptember 13-án a szoborbizottság döntését fogadta el, de az „aktszerű ábrázolást" nem igen értették. Kérte a művésztől, hogy a főcsoportban lévő akt alakot, mint haldokló hős katonát ábrázolja. A költségekre 800.000.000 koronát szavaztak meg. Jó makói szokás szerint azonban ennél tovább nem juthattak, mert Lőwenbach Benedek és dr. Dózsa István képviselő fellebbeztek, és így a döntés a vármegye törvényhatósági bizottságára maradt.

8 A törvényhatósági bizottság azonban nem fogadta el érveiket, és dr. Nikelszky Jenő valamint dr. Espersit János — a Pásztor-féle terv legfőbb védelmezője — mellé állt.

9 4 Marosvidék 1925. okt. 13.; okt. 18. 5 Csanád Vármegye Hivatalos Lapja 1924. 740-741. p. 6 Csanád Vármegye Hivatalos Lapja 1925. 419. p. 7 MVL Pásztor János levelei 4022/1940 8 Marosvidék 1926. szept. 2; MVL Közgyűlési jegyzőkönyv 698. kgy./1926. 9 Csanád Vármegye Hivatalos Lapja 1926. okt. 702. p.; Marosvidék 1926. okt. 5.; MVL 1364 kgy. 23283/1926.