A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

GLÜCK Jenő: Temes megyei kiegészítő adatok az 1848-49-es eseményekhez

be, hogy a németek és románok által lakott Kisbecskerek 8, a német többségű Újbesenyő 9, Temesgyarmat 14 és Szentandrás 13 újoncot küldött be. A dettai járásból szeptember 29-én 50 újonc vonult be a csákovai kaszárnyába. Sósdon, e vegyes lakosságú faluban volt némi mozgalom az újoncozás ellen, de végül is eredmény született. A lippai járásban sem maradtak el az első eredmények. A főszolgabíró október 9-én jelentette, hogy Lippán, Zabrányban, Temesillésden és más falvakban sorshúzás megkezdése előtt többen „felcsaptak", akiket máris Csákovára irányított. Úgy remélte, hogy a sorshúzás utáni héten kiállíthatja az egész illetőséget e főképpen románokkal, illetve németektől lakott vidéken, mert sehol ellenállást nem tapasztalt. A főszolgabíró bákováról október 12-én jelentette, hogy máris 6 újonccal rendelkezik, de mivel ez nem fedezi a hiányt, elrendelte a sorshúzást a megfelelő évjáratok fiai között. Első alkalommal csak néhány német ifjú jelent meg. Újabb időpontban már ellenállás mutatkozott a németek, szerbek de főképp a románok részéről és ezért megszakította az újoncozást. Beleszólt az újoncozásba a császári szoldateszka is.. Midőn Petroszeloról és Gnebenáchról október 13-án újoncok vonultak Csákóvá felé, a várőrség hírnöke útjukba állt azzal, hogy Rukavina tábornok tudatja velük, miszerint a császárnak nincs szüksége újoncra. E hírre az újoncok szétszéledtek, a főszolgabíró pedig kénytelen volt jelenteni, hogy a románok nem akarnak résztvenni a sorshúzásban és az eljárást nincs módjában erőltetni.

40 E hírek hatására, majd Rukavina tábornok sorozást tiltó körrendelete nyomán, több helyen nagyobb méretű mozgalmakra is sor került úgy a sorozás, mint a nemzetőri szolgálat ellen. Nagy-Topolovecen egy Filip Radulescu nevű vezető ember és egy Damaschin nevű szűcs szeptember utolsó napjaiban arra hívta fel a parasztokat, hogy csatlakozzanak a szerbekhez, illetve tagadják meg a nemzetőrség mozgósítását Versecre. A kirobbant felkelés oka az a tény volt, hogy a nemzetőri szolgálatra kötelezettek maguk helyett ifjakat fogadtak fel, mégpedig 14 napra 40 forintnyi díjazásért. Valójában három nap után visszaküldte őket a kormánybiztos és követelték az előlegként felvett félzsold teljes összegű kielégítését. Mivel nem kaptak semmit, a kormánybiztost és általában a magyarokat hibáztatták az elmaradt fizetségért. A mozgalom átterjedt Sósdiára, Sustrára, sőt Lktára is. E román mozgalomnak a temesvári nemzetőrség beavatkozása vetett véget. Egyidejűleg kisebb mozgalmak mutatkoztak Kelmákon, Vismán és Belotincon. A túlfűtött légkörre jellemző, hogy a mozgalom első lépésként Kelmákon, a görögkeleti plébános ellen robbant ki, akit azzal vádoltak, hogy a templom tornyán lévő keresztet át óhajtja adni a magyaroknak, amit a forradalom iránt mutatott szimpátiájából véltek levezetni. Belotincon a légkört az a hír zaklatta fel, hogy a sorozás „őfelsége" tudta nélkül történik és ők csak a császári sast felmutató küldötteknek engedelmeskednek. Nemcsak a vármegyei bizottságot, hanem a görögkeleti papot is szorongatták, aki támogatta a sorozást. A helyzet megnyugodott, miután Vukovics a helyszínre küldte Murányi alispánt, Gheorghe Fogarassyt és Joan Drágant, a megyei tisztekkel együtt.

41 40 Ibidem 271-272, 210, 247, 250 1 M R 5935, N L T fond 275/1956, 166 1. 41 A L A dos 4, 200, 204-205, 212-213, Kossuth Hírlapja 1848 X. 18, Közlöny 1849 III 8, Temesvári Egyetem Könvtár, Kézirattár, 41.