A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

Még szemléletesebben kifejezi a zsúfoltságot a következő adat: 1916. januárban 16-an, februárban 17-en, márciusban 18-an voltak az intézményben. (Évkönyv. VII. kötet. 19. old.) Tárgyalásokat is kezdtek az igazságügyi minisztériummal, hogy segítségével egy nagyobb épületet építsenek. Amikor pedig Telenszky János pénzügyminiszter 1913 szeptemberében közölte Raskónéval, hogy a király a legutóbbi államsorsjáték jövedelméből a szegedi nővédőnek 14500 K-t adományoz, az új épület létrehozása egészen közelinek tűnt. Ezt tükrözi Raskónénak a királyhoz intézett hála felirata is, melyben azt írja, hogy a nővédő az adományt főleg leányotthonának kibővítésére fordítja, 8-róí 20 leány befogadására. A napközi otthon telkén lévő, és a leányotthon céljait szolgáló jelenlegi épület helyébe, egészen új, a követelményeknek megfelelő, egyemeletes épületet emeltet, és abban alkalmas munkatermeket, hálószobákat, felügyelői szobát, ruhatárat, betegszobát rendez be. (Sz. N. 1913. szept. 16.) Bár a lap szerint az egyesület az előmunkálatokat meg is indította, de a beteljesülés a háború miatt elmaradt. A leányotthon élén először Rónay Erzsébet, majd 1913. júniusától Andrásovits Irma állt. Ez utóbbi, az igazságügyi miniszter fölkérésére 4 hetes tanulmányidőt töltött a rákospalotai nevelőintézetben, hogy az ott szerzett tapasztalatokat a szegedi otthonban hasznosítsa. (Évkönyv. IV. kötet. 13. old.) Az igazgatónőt egy felügyelőnő segítette munkájában, aki a lányok között élt, lakott, éjjel nappal velük volt. A nővédő részéről az irányítást, illetve ellenőrzést, Fluck Dezsőné alelnök végezte, mint a Leány Otthon Osztály elnöke. A közgyűléseken ő számolt be az otthon helyzetéről, tevékenységéről. A külső felügyeletet, az igazságügyi minisztérium megbízásából, dr. Orkonyi Ede c. kúriai bíró, a fiatalkorúak felügyelő hatóságának elnöke gyakorolta. (Évkönyv. ÍV. kötet. 55. old.) Már 1913-ban létrehoztak még egy irányító szervet, a házi tanácsot, mely rendszeresen ülésezett, és a leányok ügyeivel kapcsolatban határozatokat hozott, javaslatokat tett. Kidolgozta az otthon házirendjét, fegyelmi rendtartását, a nevelési alapelveket. A leányoknak az intézetbe való beutalását négy szerv végezte. A köztük lévő arány például 1914-ben és 1916-ban a következőképpen oszlott meg: 1914 1916 Fiatalkorúak felügyelő hatósága 23 17 Fiatalkorúak bírósága 15 17 Rendőrség 11 10 Árvaszék 1 1 (Sz. N. 1915. máj. 23. És Évkönyv. VII. kötet. 19. old.) Az intézetben két nevelési elvet alkalmaztak a leányok megjavítására: Egyrészt a vallásban gyökerező szeretet hatalmával kívántak a lelkükre hatni. Ezt a célt szolgálták a Szabó Lajos belvárosi s. lelkész, majd 1916-tól börtönlelkész vezette, heti kétszeri lelki gyakorlatok, a mindennapi szentmisék a székház oltáránál és az ugyanott tartott esti imák.