A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

mekei számára 3 napközit szervezett, akkor némileg újra csökkent a létszám, illetve a zsúfoltság. 1916 augusztusában újra megnőtt a létszám, ugyanis a román csapatok Erdélybe való betörése után, Szegedre is tömegesen özönlöttek a menekültek, akiknek gyermekeit (49 erdélyi gyermek töltött itt összesen 382 napot) négy hónapon keresztül díjmentesen vették föl az intézetbe. (Évkönyv. VII. kötet. 37. old.) Az első évben még csupán a gyerekek közül 15-20 fő volt mentesítve a fizetési kötelezettség alól, később a többség számára ingyenes lett az ellátás. A Szegedi Kenderfonógyár Rt. Vezérigazgatója, Wimmer Fülöp vállalta, hogy a gyár munkásainak gyerekei után megtéríti az intézetnek a költségeket. A gyerek reggel 8-tól 11-ig és 2-től 4-ig óvodai foglalkozást tartottak Zengei Ilona, illetve 1916-tól Ramadánszky Mária vezetésével. A többi időt a dajka felügyelete alatt játékkal töltötték. Kedvező idő esetén a gyerekek az udvaron voltak. Hintákat és más játékszereket szereltek föl részükre. Ilyenkor az udvaron történt az étkezés is, külön kis asztalokat, padokat csináltattak a gyermekeknek. Az igazgatónő kezdetben — mint korábban említettük — Rónay Erzsébet volt, de ő rövidesen a Mária Nővérek Rendjébe állt, és 1913 júniusában Andrásovits Irma foglalta el a helyét. (Évkönyv. IV. köt. 27. old.) A nővédő részéről a felügyeletet dr. Kószó Istvánné alelnök, elnökhelyettes, majd elnök, mint a Napközi Otthon Osztály elnöke gyakorolta, aki évente a közgyűlésnek beszámolt az intézet munkájáról. A gazdasági ügyeket intéző gondnoknő a gyerekek körüli teendőkben is segédkezett. A gyerekek étkeztetésénél az egyesületi tagok is segítettek, hiszen az alkalmazottak nem bírtak volna a sok gyerekkel. A napközi otthonban két nagy ünnepséget tartottak. Az egyiket tanévzáráskor, június végén, amikor a gyerekek szavaltak, énekeltek, játszottak, majd ünnepi uzsonna következett. A dec. 23-án délután tartott karácsonyfa ünnepségek sokkal nagyobb szabásúak voltak. Ezeken nem csupán az otthon lakói, hanem meghívott szegény gyermekek is részt vettek. A nővédőhöz kapcsolódó egyházi személyek: Jászai Géza c. püspök, Várhelyi József tb. kanonok, Zadravecz István rendfőnök mondtak beszédet a karácsonyról. Az otthon kis lakói, a tanítóképző énekkara, műkedvelő nővédősök (Simkó Elemérné, Jánossy Valér) a leányotthon lakói biztosították a kultúrműsort, melyet az ajándékosztás követett. Apróbb ajándékot (játék, édesség) minden gyermek kapott, de a szegényebbek között értékesebb dolgokat is szétosztottak. A Szegedi Napló dec. 24-i számaiban megjelent tudósítások szerint: 1913-ban 32 gyerek kapott meleg alsóruhát, 24 gyerek pedig komolyabb ruhadarabokat. 1916- ban 100 gyermek kapott alsó, felső ruhát és cipőt. 1917- benl85 gyermek kapott ruhát és 58 gyerek cipőt. Később ugyan részletesen lesz róla szó, de azért itt is megemlítjük, hogy — a tisztikórház létesítése miatt — a napközi otthon 1914 novemberében a Jósika u. 4. Sz. alá költözött, és 1916 áprilisában tért onnan vissza.