A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

tették. A foglalkozások két teremben voltak. A nagyobbak csoportjába 20-25 fő, míg a kicsikhez 40-50 leány tartozott. Bár a leánykör később jött létre, az időbeli elmaradást gyorsan behozta. Ezt alátámasztja az is, hogy 1913 farsangján már bemutatták Malvin: Szent Júlia c. színművét. Egyébként minden farsang utolsó vasárnapján jelmezes felvonulást tartottak, énekeltek, táncoltak. Ok is vásároltak gramofont, és télen a tornateremben, jó idő esetén pedig az udvaron táncoltak. Sinkovits plébános havonta két vasárnapon, vetített képekkel illusztrált előadást tartott, melyekre néhány szülő is eljött. A hitélet ápolása itt is az előbbieknél ismertetett formában történt. Húsvétkor és karácsonykor Sinkovits plébános lelki gyakorlatot tartott, melyet közös áldozással fejeztek be. Ezt pedig szeretetreggeli követte. A májusi litániákon itt is együttesen vettek részt. Jó idő esetén a foglalkozásokat a szabadban tartották, és minden év tavaszán 3-4 kirándulást tettek. Itt kell szólni arról, hogy a háború előtti években az alsóvárosi leánykörben ünnepelte meg a bárom leánykör Raskó Istvánné névnapját, a dec. 8-i Mária napot. A szeretett elnök asszonyt színes műsorral köszöntötték, ő pedig az összes leányt vendégül látta. A följegyzések szerint az alsóvárosi leánykörbe való kerüléshez szigorú követelményeknek kellett eleget tenni, a leányok kiválasztása nagy gonddal történt. Például, az 1914. máj. 21-én tartott felvételen a 70 jelentkező közül csak 24 leányt vettek föl. A felvétel nagyon szép ünnepség keretében történt. A jelöltek először gyóntak, áldoztak, majd Barmos György főtisztelendő bonyolította le a szertartást. Szép beszédet mondott, utána pedig megáldotta a kék szalagon függő Mária érmeket. A leányok egyenként tették le a fogadalmat, mely után egyenként a nyakukba tette a főtisztelendő az érmet. (Évkönyv. IV. kötet. 38-41. old. és V. kötet. 26-31. old.) A háború kirobbanása után az alsóvárosi leány kör is nehéz helyzetbe került. Az alsóvárosi iskolából hadikórház lett, és a leánykört a siketnémák intézetébe helyezték el, ahonnan csak 1917 őszén költözhettek vissza. A patronesszek részben betegápolással, részben a katonák gyermekei számára létesített óvodákban voltak elfoglalva, így kevés időt tudtak szánni a leánykör tagjai számára. így például 1914-ben alig tudták megszervezni a karácsony előtti lelkigyakorlatot. Már a háború előtt (1913-ban) megváltozott a leánykör vezetése. Rónay Mária elköltözött, és Kis Etelka lett az elöljárónő. A helyettesi posztra pedig Kelemen Margit került. A lelki igazgató helyettesi poszton is változás történt, Sinkovits plébánost páter Silver váltotta fel. Kis Etelka sem töltötte be sokáig az elöljárói tisztet, ugyanis 1917 tavaszán férjhez ment és lemondott. Utódja Kelemen Ágnes eddigi elöljáró helyettes lett. Az ő helyére pedig Szabó Júlia került. A leánykör háború alatti tevékenységének középpontjába a karitatív munka került. Az 1915. márc. 15-én rendezett kultúrműsor bevételét a nővédő hadiárva alapjának adták. Raskóné névnapját 1915-től azzal ünnepelték, hogy 12 hadiárva leányt felruháztak. Ok maguk varrták a ruhákat, és az anyagot is maguk szerezték.