A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

GLÜCK Jenő: Temes megyei kiegészítő adatok az 1848-49-es eseményekhez

Az ünneplés végakkordjait zavaros gondolkodású elemek keserítették meg, akik szétverték a főrabbi számára emelt sátrat, sőt több helyen zsidókra támadtak, főképp a Gyárvárosban. Néhány nap múlva Preyer János polgármester jelentette a miniszterelnöknek, hogy a lakosság többsége ellenzi a zsidók emancipációját, sőt fenyegető magatartást tanúsít. A nemzetőrség megalakítása részvételükkel nehézségekbe ütközik, ami a lakosság derékhadát jelentő kisiparosok állásfoglalását tükrözi. Preyer polgármester utóbb jelentette, hogy igény van nemcsak az ott tartózkodó öt török alattvaló zsidó család kiűzésére, hanem az összes izraeliták eltávolítására is. A kormány erélyes intézkedései határt szabtak ezen indulatoknak és április 13-án a polgármester jelenthette Pestre, hogy a légkör lecsillapodott. A forradalom első nagymérvű erőpróbája az alapvető reformok életbeléptetése volt. A megye megkapta a miniszterelnök és Szemere Bertalan belügyminiszter utasításait, hogy máris adják hírül az úrbér közelgő megszüntetését, a közteherviselést és a többi vívmányokat. Az utasításnak megfelelően az egyes falvakban a megyei tisztek, vagy küldöttség járt el. így például Dettán április 14-én, a római katolikus templom előtt ismertette a szolgabíró a reformokat az egybegyűlt jobbágyoknak. Általában az uradalmak máris tartózkodtak az úrbéri szolgáltatások követelésétől és még inkább a hátralékok behajtásától. Például Masirevics Sámuel, a bezdini gör. kel. kolostor arkimandritája március 30-án intézkedett, hogy a megszűnő robot pótlására szolgákat alkalmazzanak munari uradalmukban. Csupán néhány helyen ütköztek a megyei küldöttek fenntartásokba, azonban mindenütt végül is bevárták: a törvények hivatalos életbeléptetését. Az 1848. április 11-én életbelépő törvények nem tartalmazták a megyék reformját és azt a jövő országgyűlésre halasztották. A Temes megyei liberálisok jó előre túlléptek e korlátokon. A konzervatív megyei adminisztrátor és testvére a másodalispán sietve lemondtak, érzékelve a légkör felhevülését. Az április 4-i megyegyűlésen a liberálisok felszólították a többi „Metternich-Apponyi ízű elemeket", hogy távozzanak. Néhányan elmulasztották a lemondás benyújtását, ezeket egyszerűen megfosztották hivataluktól. Bizottságot állítottak fel a megyei tisztikarjelölésére. Kifejezték együttérzésüket a francia köztársaság iránt, amely a februári forradalom nyomán jött létre. Felháborodásukat váltotta ki Damjanich János esete, akit a forradalom iránti szimpátiája miatt Haynau mesterkedése nyomán, mintegy büntetésül, a temesvári várőrségből Lombardiába helyeztek át. Csakhamar véglegesítették az új megyei tisztikart. A két alispáni hivatalt Vukovics Sebőre és Kulterer Ignácra ruházták, az utóbbi a Murányi nevet vette fel. A tisztikarban teret biztosítottak a nemzetiségeknek, főképp a románoknak. A fontosabb hivatalokban találjuk Malenicza János főszolgabírót, Andreovics György szolgabírót, Dreskó Athanáz törvényszéki ülnököt stb. A románság körében megelégedést váltott ki Csermena rendőrkapitány kinevezése is. Pillanatnyilag a szerbek nagy örömmel vették Csernovics Péter főispánná történt kinevezését.

12 11 Dok. 1100, 151, II. 15, SINGER Jakab: A temesvári zsidók az 1848/49-iki szabadságharcban. Egyenlőség 6/1913, 10/1913 melléklet. 12 Pesti Hírlap 1848. IV 15, 16, dok. I. 127, Nemzeti Levéltár Arad. Vukovics alap. ( köv. A L.A.), dos 5., 171.