A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

folyt hosszú évszázadok nemcsak hogy el nem homályosítottak, de minden nemzedék szent kegyelettel örökíti át az utódoknak. István, az első, a szent király, közel kilenczszáz év után is nem a történet lapjain, de a nemzet emlékében is oly fényben ragyog, mely betölti e késő nemzedékek szivét is, ki kegyelettel őrzi a nagy király emlékét, ki a hosszú, véres harczok árán szerzett hazának azon sziklaalapot alkotta meg, melyen az ma is áll rendületlenül. A nagy király, a buzgó apostol, a lángeszű törvényalkotó nemcsak saját korának mértéke szerint volt nagy, de alkotása, melyek a nemzetet évszázados viharok között is fenntartották, nagygyá tették őt örök időre. Lángesze betekintett a messze jövőbe és felismerte az irányt, melyen nemzetének haladnia kell, ha fennállását biztositani akarja, és az a kéz, mely jótéteményekben fáradhatatlan volt, erős is tudott lenni, hogy könyörtelenül eltávolítson mindent, a mi nemzetét ezen útjában megakadályozni vagy csak hátráltatni is szándékozott. És midőn azon fáradozott, hogy nemzetét erőssé tegye a beállható küzdelmekkel szembe szállni; midőn a jogállamnak alapját megvetette, nem zárt ki a törvények oltalmából senkit, ki a haza területén lakott; a honszerző és honalkotó nemzet tagjául tekintette összes lakosait e kis hazának. Midőn a nemzet ünnepli e nagy királyának emlékét, lehet e hazában vallás és nemzetiség szerint olyan, kiben bámulatot nem keltene a nagy alkotó tehetség és kiben kegyeletet nem keltene a nagy király emléke? Kinek szivében egy parányi érzés van a hazaszeretetből; ki e nemzettel egynek vallja magát; ki a nemzet múltján lelkesülni és jövőjében remélni tud: annak hazafias lelkesedéssel és szeretettel kell csüggnie az első, a nagy, a szent király emlékén. Valóban nemcsak a kath. egyháznak, de az egész nemzetnek ünnepe István király napja, s midőn az egyház dicsőítő zsolozsmákat zeng a szent király tiszteletére, az egész nemzetet áthatja a magasztos érzés, melylyel a nagy király emlékét ünnepli. És midőn Budapesten fényes körmenettel, a szent jobb körülhordozása mellett százezrek ajkán száll fel az ima az egek urához, hogy az áldást osztó kéz összetartó kapocs maradjon örök időre a nemzet tagjai közt, ez imában, ez óhajban egyesül az egész nemzet fohásza. Oh mert ily összekapcsoló erőre van szükségünk most is. Mert vannak, kiknek fáj a nemzet egysége és félik az egységből felnövő hatalmat, mely összeroncsolhatja azokat, a kik saját hasznukat a közjó elé helyezve, nyilt vagy akna munkával iparkodnak a tömörülést megakadályozni. Jó az, ha a nemzet visszatekint időnkint a múltra és ama nagy, fenséges alak államalkotó munkájából merit erőt a jövő küzdelmeire, ki mai nagyságának oly szilárd alapját megvetette és hite mindannyiszor megújul és megszilárdul, hogy nem vész el a nemzet, ki fölött oly nagy szellem őrködik, minő a magyar jogállam megalapítója, István, az első, a nagy, a szent király.