A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

1891. „A mai napot minden embernek meg kell ülni. Örömmel teszi ezt a makói ember, mert római kath. vallású polgártársaink ugyancsak ma tartják szentistvánnapi búcsu-ünnepüket, mely elkalommal koma, sógor és jóbarát föl szokta egymást keresni. Teritett asztal, jó bor, szives vendégszeretet és a mi fő, jókedv sehol sem hiányzik." AZ 1891-92-ES NÉPÜNNEPÉLY Láttuk, Makó nagy sújt helyezett arra, hogy az ünnep méltó módon legyen megtartva. Voltak azonban olyan alkalmak, melyek jelentőségüknél fogva kiemelkedtek a többi közül. Ekkor még fényesebben rendezték meg a napot, a liturgia a szokottnál is csillogóbb, a rendezvények számosabbak és nagyobb ívűek voltak, mint általában. Három nagy dátum adott erre lehetőséget. A honfoglalás ezer éves jubileuma 1896-ban, az államalapítás 900 éves évfordulója 1900-ban, és az 1891-92-es évek, mikor is először ülhette meg az ország a törvényhozás döntése folytán munkaszünettel, hivatalos ünnepként augusztus 20-át.

113 Mindháromról tisztességgel megemlékeztek, de talán elsősége miatt a hivatalos ünneppé nyilvánítást fogadta a városban a legfelszabadultabb öröm. 1891. Mint a törvény kihirdetését követő első ünnep, törekedett a város és az Egyház a méltó körülmények megteremtésére. Vendégcelebránst hívtak, a segédkezők száma pedig öt volt. A „misét (...) Rózsa Ferencz szegedi apátplébános mutatta be Hankó, Pák, Kovács, Práger, Major s. lelkészek fényes segédlete mellett"

114 - olvashatjuk a beszámolót. A beszédet a már említett Schelling József mondta, és Kun apát a már tárgyalt ismét csak „fényes" ebédet adta. A városban pedig, annak ellenére, hogy az időjárás igencsak „áprilisi variátiókban bővelkedett (...) régi jó hírnevét nem hagyta szétázni a fiatalság. Már a kora délutáni órákban megteltek a rendes tánchelyiségek, este pedig a lábbeli készítő ifjúság két helyen is rendezett bált: a sörcsarnokban és egy magánháznál. A füfa mulatság pedig a Nemzetiben esett meg az aradi és makói dalárdák pompásra sikerült hangversenye után. Ami pedig a fő dolog, a nagy vígság mellett a legnagyobb rend volt az egész vonalon."

115 Ennél nagyobb szabású volt az 1892-es városi ünnep. A bevezetendő munkaszünetről megelőzőleg részletesen írtak a lapok. A munkaszünetessé nyilvánítást és a király személyét „Szent István napja",

116 a „Magyar nemzet ünnepén"

117 című vezércikkeikben lelkesen ünnepelte a sajtó. A Maros tánccal, tréfás versenyekkel egybekötött népünnepélyről közölt előzetest, és úgymond a „közönség tömeges pártfogásáért esd a rendezőség."

118

'A Makói Hirlap augusztus 11-én haran112 MAKÓI HIRLAP 1891. augusztus 20. 113 Az erről szóló 1891. évi VIII. törvénycikket 1891. március 14-én hirdették ki. 114 MAROS 1891. augusztus 23. 115 MAROS 1891. augusztus 23. 116 MAKÓI HIRLAP 1892. augusztus 18. 117 MAROS 1892. augusztus 21. 118 MAROS 1892. augusztus 18.