A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

ki, valamint a Lele

64 filiából való hívek, akik midőn megjönnek, egy pap által a templom kapuja előtt fogadtatnak, és midőn távoznak, általa rövid ideig elkísértetnek./

65 A ünnepen tehát számíthattak az 5-10 km-es távolságban lévő környékbeli falvak népére, pedig ez a viszonylag rövid út mellett sem számított könnyű vállalkozásnak a gyakori tikkasztó hőség, a városon kívül és belül egyaránt óriási por miatt. Érdekes, hogy a Maros túl oldalán, a kissé távolabbi — ekkor még nincs állandó híd a folyón —, és római katolikus bolgárok lakta Obesnyő hívei rendszeresen elgyalogoltak Makóra. Jelenlétük természetes volt. Föltűnést az keltett, ha valamilyen okból távolmaradtak. Az Arad-Csanádi vasútvonal 1883-as átadásával a gyalogos zarándoklatok mellett egyre többen vonattal érkeztek az ünnepségekre. Hogy hogyan is készültek az útra, arról a földeáki plébánosnak a makói plébánoshoz írt, 1885-ben kelt levele tudósít bennünket: „Nagyságod szeretett híveinek templom ünnepén Földeákról az idén is processio [körmenet] szándékozik átmenni éspedig Ngod [nagyságod] nagybecsű engedelméből a, itthon előző napon meggyónnak, fenhagyván a sz. [szent] áldozást a t. [teljes] búcsú elnyerése tekintetéből Makóra, b, csütörtökön

, 5 órakor reggel kiindulás Földeákról; elkísérem őket községem széléig, c, vagy egy óra múlva utánok hajtatok; Makó alatt leszállok, bevezetem őket legfölebb 9 órára a szentegyházba; ott Cibóriummal áldást adok népemre, d, olvasott sz. misét mondok egyszersmind."

66 A helyiek figyelték a zarándokok közeledését. Jöttüket harangszó jelezte, mire egy pap a templom előtti téren fogadta az énekelve, zászlókkal, lobogókkal és földíszített kereszttel érkező csoportokat. Ha csak a rossz időjárás vagy ragály nem szólt közbe, színes forgatag gyűlt össze már 19-én délutántól a templom körüli téren. Színfoltjai voltak a sokaságnak az ünnep előestéjén népviseltben megjelenő besnyői bolgár és a búcsú napján érkező apátfalvi magyar leányok. 1880-ban az eseményekről tudósító kiemeli, hogy sok vidéki volt Makón és a „festői öltözetű besnyői bolgárok nagyszámmal jöttek be. "^

1 1889-ben ezt olvashatjuk: „A jó bolgár nők már előző napon nagy csoportokban mutogatták tarkabarka öltözetüket.'^ Ennél jóval gazdagabb beszámolóink is vannak. 1893-ból a következő: „A mai bucsu fényesen látszik sikerülni a kedvező időben. Már tegnap [ti. 19-én] délután nagy csoportban járták be a zömök, izmos bolgár leányok főutczáinkat, főterünket. Kedélyesen társalogva, élénken tekintgetve szerteszét, 64 Földeák, Apátfalva. Lele Makó környéki falvak. Óbesnyő Makótól kb. 20 km-re délre, Torontál vármegyében lévő település. 65 ORBÁN I. 1998/B 60. A zarándoklatokról a települések forrásai is megemlékeznek. A földeáki egyházlátogatási jegyzőkönyv például így: „In festő S. Stephani Regis Hung. [Hungáriáé] et Conf. [confessoris] solum sacrum matutinum hora 7-a celebratur, ut fidèles processionaliter possint Makoviam pro Divinis pervenire." /Szent Istvánnak, Magyarország királyának és hitvallónak az ünnepén csak 7 órakor van a reggeli szentmise, hogy a hívek körmenetileg el tudjanak menni Makóra a szertartásokra./ CAN. VIS. FÖLD. a VII. száma alatt csatolt direktórium tudósítása 1835-ből. 66 Mb. Rk. Lt. 1885. 49/1. 30. A makói plébános válaszában azt írta, hogy jöhet a processzió, a cibóriummal való áldás csak akkor lehetséges, „ha a processio impozáns", a mise csak a miserend szem előtt tartásával mondható. Ez 9 órakor aligha volt lehetséges. 67 MAROS 1880. augusztus 22. 68 MAKÓI HIRLAP 1889. augusztus 22.