A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)
ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig
nevezetesebb Pontelly István Csanád egyházmegyei pap, temesvári főgimnáziumi tanár 1878-as szereplése. Az elhangzott szöveg még abban ez évben nyomtatásban is megjelent Szegeden, melyet sokatmondó kitétellel méltat Makó akkor egyedüli lapja, a Maros, midőn megjegyzi: „azoknak, kik a vallással még nem szakítottak, üdvös olvasmányul szolgál." 55 Pontelly homiliája valóban figyelemre méltó. Egy búcsús beszéd kereteinek megfelelően vázolta Szent István történelmi nagyságát, s ami igazán érdekes, példáját aktualizálta. A XIX. század utolsó negyedében körvonalazódó Egyház ellenes támadások és az erkölcsi rend bomlása fényében szögezte le, a „keresztény religio körén kívül eltörpül az erkölcs, bizonytalan az állam jóléte, ingadozik a trón; nincs biztosítéka a kormányzók és kormányzottak közti viszonyos kapcsoknak; és a szív sajnosán nélkülözi a siron innen és túli boldogulhatásának vigasztaló és őt az élet bármi aggasztó körülményeiben egyedül nyugtató (...) reményt" 56 Mert a hit hiánya: az egyén és a köz fogyatkozása, gyöngülése, erkölcsök elvadulása, jellemek elaljasodása, család és állam fölbomlása, szélsőségek és ábrándok hajszolása, ártatlanság áruba bocsátása, eskünek és mindennek, ami kegyeletes semmibe vétele, pazarlás, fényűzés, hűtlenség, csalás és lopás, köz- és társas vállalatok meglopása, bank-, vasúti, bérleti és egyéb szédelgések lábra kapása, hamis bukások, takarékpénztári krachok felszínre jutása, szaporodó öngyilkosságok, „az összes állami, társadalmi és családi élet felfordulását vaskövetkezetességgel vonja maga után." 57 De „oh, az igaz magyarnak tettben, szóban, jámborságban remek mintája, — szent István a maga személyében más utánzandó példát állított fel nekünk. (...) Ő meggyújtá országában a keresztény hit világító fáklyáját, ^ 58 „akire a romlatlan magyar elme vissza nem emlékezhetik anélkül, hogy a nemzetére árasztott hallhatatlan jótéteményei és erényei dus malasztjának elismerése fejében a jobb érzet mélyen megindultának gyöngyével, hálakönyével ne adózzék. 1899-ből is van még egy hosszabb beszámolónk az ünnepi szónoklatról. Ekkor Uitz Péter billédi plébános volt a vendég. 0 sem elvontan beszélt, a szocialista mozgalmak és az erőteljes kivándorlás tükrében mondanivalójának aktuális kicsöngése volt. „Szépen beszélt a vallás által ihletett hazaszeretetről ellentétben állítva azon vallásnélküli nemzetközösséget, melynek nincs hazája, hanem egyedüli főczélja a jólét és az élvezetek utáni törekvés; hazát ott keres ubi bene /ahol jó/, elhamvasztja az összetartozandósági érzetet, közönyössé teszi a polgárt saját hazája iránt, ugy hogy ha szegény a haza, kész azt odahagyni, ha gazdag kizsákmányolja, ha abszolút kormánya van, oda szegődik, ha alkotmányos kiaknázza, ha anarchikus lelkészt kéri föl a „búcsúünnep alkalmával az egyházi szónoki tiszt" vállalására. Mb. Rk. Lt. 1865 33/2. 60. 55 MAROS 1878. augusztus 25. Vendégszónokok, sőt misézők a továbbiakban is voltak, bár nem ez volt a meghatározó. így mondta Makón 1906-ban a 9 órás szentbeszédet Árpás Gyula kiszombori plébános, s mutatta be a fél tízes szentmisét Szűcs János apátfalvi plébános. MAKÓI ÚJSÁG 1906. augusztus 20. 56 PONTELLY 1.12. 57 PONTELLY I. 12-13. 58 PONTELLY I. 13. 59 PONTELLY I. 26.