A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

A Szent István napi liturgikus ünneplés formái Makón fényesek voltak. Már augusztus 19-én délután vecsernyét tartottak — hol latinul, hol magyarul —, mely után cibóriummal áldás adatott. 20-án reggel 7 órakor csendes misét mondtak.

42 Később ennek az időpontja fél 7-re került, mivel a század végére kialakult a szokás, hogy a reggeli mise télen 7-kor, nyáron fél 7-kor kezdődött. A fordulópontot Szent György és Szent Mihály ünnepei jelentették. Az istentisztelet az Oltáriszentség kitétele mellett zajlott. Ezt az alkalmat nevezték kismisének. Fél 10-kor szentbeszéd, majd szintén az oltáriszentség jelenlétében a plébánia papjai énekes szentmisét, ún. nagymisét celebráltak. Ennek időpontja a XX. század elején 9 órára került. Az ünnep liturgikus részének befejezéseként délután 3-kor került sor az ún. nagyvecsernyére.

45 A szertartást három pap végezte. A Magnificatnál a mellékoltárokon gyertyát gyújtottak, majd végül a cibóriummal áldást osztottak, és elbocsátották a híveket.

44 Újabb részleteket rögzítve ezeket Kun László apátplébános 1891-ben vagy e körül írásba foglalta: „Augusztus 20.-án Szt. István király ünnepén van a búcsú. Az első mise 3 papos, melyen a Szentség kitétetik. — A nagymise infulás, a vecsernye 3 papos, melyen a Szentség kitétetik. -Az összes oltárok incensáltatnak. íj45 A szertartások fényét emelendő a mise kezdetét és fontosabb részeit nemcsak harangzúgás, hanem ágyúlövések is jelezték.

46 így érthető, hogy megszokottak voltak az eseményről az efféle beszámolók, mint például 1885-ben: a „zsúfolásig telt templomban az ünnepélyes misét dr. Kun László főesperes-plébános ur szolgálta fényes segédlettel. '

47 Általában a liturgiára vonatkozik Kun apát megjegyzése, miszerint az „egyházi népének a multakban az isteni szolgálatokban nem igen divott. Három év lefolyása alatt azonban részint az iskolás gyermekek rendszeres oktatása részint a felnőttek tanítása által dicséretes előmenetelt tett. '

A8 Ez az 1890-es évekre előállt változás átalakította egy-egy szertartás külső képét. A népénekek előtérbe kerülése a búcsús alkalmak hangulatát lényeges módon befolyásolta, a néphez közelibbé tette. A század végéről 1896-97-től van arra is adatunk, hogy „uri nőkből" sőt férfiakból 42 CAN. VIS. 1835. VII. Directorium. ORBÁN I. 1998/B 57., 60. 43 MAKÓI ÚJSÁG 1907. augusztus 20. 44 CAN. VIS. 1835. VII. Directorium. ORBÁN 1998/B 57., 60. A szokás folyamatosan életben volt. A század végén erről tudósít bennünket Kun apát-plébános többször idézett irata és a Makói Újság 1907-es cikke is. MAKÓI ÚJSÁG 1907. augusztus 20. 45 Mb. Rk. Lt. „A nyüvános istentisztelet évi sorrendje a makói róm. kath. plébániai templomban" jegyzék tudósítása. Az infula egyházi föveg, melyet szertartások alkalmával magasabb méltóságok, apátok, püspökök hordhattak. Az istentiszteletek rendjének összeállítója, Kun László apát-plébánosként jogosult volt viselésére. Incensálni, megtömjénezni, tömjénnel megfüstölni. 46 A lövések számára a római és görög katolikus egyházaknak ún. mozsárágyúik voltak. 1852-ben a görög katolikusok nyolc, a római katolikusok hét ágyúval rendelkeztek. A szabadságharc bukása után az önkényuralom idején ezeket ebben az évben begyűjtötték, de 1854-ben már tudunk arról, hogy ismét használtak ágyúkat a szertartások alkalmával, sőt lehetséges volt ezeknek vidéki egyházak számára való kölcsön adása is. Később sikertelen kezdeményezések voltak az ágyúzás betiltására. 47 MAROS 1885. augusztus 23. 48 Kun László direktóriumának tudósítása.