A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

torum. Indulgentiam et remissionem, quam et animabus Christi fidelium, quae Deo in charitate ab hac luce migraverunt, per modum suffragii applicare possint misericorditer in Domino concendimus."

21 /Egyenként és összességében mindkét nemű Krisztusban hívőknek, az őszintén bűnbánóknak, gyónóknak és a szentáldozáshoz járulóknak, akik Magyarország királyának a Csanád egyházmegyebeli Makó helységben lévő plébániatemplomát ugyanezen a Szent Istvánnak és Nagyboldogasszonynak az ünnepén és az évnek egy másik, a püspök által kijelölendő napján ezen napok első vesperájától napnyugtáig évenként ájtatosan meglátogatják, és ott a keresztény fejedelmek egységéért, az eretnekségnek a kiirtásáért és az Anyaszentegyház fölmagasztalásáért az Istenhez kegyes imádságokat intéznek, és ezt az előbb említett bármelyik napon megteszik, mindenféle bűneik teljes bocsánatát és elengedését, melyet a Krisztusban hívők lelkeiért is, akik az Isten által a szeretetben vannak összekapcsolva, és ebből a világból már elköltöztek, segítség gyanánt alkalmazhassák, az Úrban ezt kegyesen megengedjük./ Az engedélyt becsben tartották. Miután a plébániára került, bekeretezték, és egy mindenki által jól látható helyen, a sekrestyében helyezték el. Szent István tiszteletére szentelték 1717-ben, tehát még az első templom számára készített 317 font (177 kg) súlyú harangot.

22 Ez, az ugyancsak ekkor öntött Szűz Mária-Szt. József-haranggal együtt a szentegyházban a legrégibb volt. 105 évig szolgált. 1822-ben megrepedt, és újra öntötték. 1822. augusztus 31-én Kőszeghy László püspök /1800-1828/ ismét István királynak szentelte egy másik, Szent László oltalmába ajánlott haranggal együtt. Egyébként misem jellemző jobban általában a makói plébánia hazafias elkötelezettségére, hogy ekkor már létezett egy harangja, a legnagyobb, Szent Imre herceg védnöksége alatt. István, Imre, László az a három férfi szent, kik leginkább képesek voltak kifejezni állítóik magyarságát. A Szent István-harang később ismét megrepedt. 1895-ben anyagából új harangot öntöttek. Ezt az egyházmegyében ősi tisztelettel rendelkező Szent György tiszteletére ajánlották.

23 21 Az irat a plébánia levéltárának anyagához tartozik. Szövegét latinul az 1835-ös egyházlátogatási jegyzőkönyv I. számú függelékébe bemásolták. CAN. VIS. 1835. A dokumentum teljes latin szövegét kisebb nyomtatási hibával és magyar nyelvű fordítását közű LAKATOS P.-ORBÁN I. II. 317-318. 22 Korábban még nem tudtuk, hogy a XVIII. század egyik harangját kinek a tiszteletére öntötték. ORBÁN I. 1998/A 80-81. Az azóta a Temesvári Püspökség levéltári anyagából rendelkezésünkre álló irattok, az 1782-es és 1803-as egyházlátogatásról készült följegyzések alapján bizonyos, hogy a védőszent István király volt. Ezen kívül 1782-ben még két harangja volt a templomnak, a nagyobb a Szentháromság, a kisebbik a Boldogságos Szűz Mária és Szent József tiszteletére szentelve. CAN. VIS. 1782. „Quoad Campanile" fejezet. 23 ORBÁN I. 1998/A 80-82.