A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Ifj. LELE József: Tápé temetői

A kápolna és a „temetőcsősz" háza 1947-ből híreli a História Domus, hogy a kápolnát 350 forintos költséggel renoválták. Ez az összeg akkor igen jelentős kiadásnak számított, amelyet a hívek adtak össze. A korábbi években is minden bizonnyal szép és tiszta terítők voltak akár a főoltáron, akár a kisebb mellékoltárokon. 1952-ből származik az első, oltárterítők vásárlásáról szóló följegyzés,

64 amikor is „szép oltárterítőket vásároltak a hívek. " A plébánia hivatal irattárában számtalan kis formátumú Nyugtá-t találtam, amelyeken a temetőben, ületve a kápolnán és a temetőőr lakásán végzett munkákért járó munkadíjak vannak feltüntetve. 1958. július 6-án Bodó Pálné tapasztást végzett 20 forintért. Másnap Zakar György 350 forintért, és Gubi József 150 forintért lényegesen nagyobb területen tapasztottak, kívülről. Nem sokkal később szintén belső tatarozásra került sor, most Rácz István száz forintért simította a falat. Rácz István nem tudott írni-olvasni, ezért keze jelét kereszttel vonta meg. Nagyobb összegbe került, amikor Molnár Lencsés János szobafestő és mázoló mester — miután az asszonyok teljesen kiürítették a kápolnát — kétszer kifestette, és az ajtókat, ablakokat is átmázolta 2.120 forintért. Ugyancsak 1958-ban 120 forint értékű asztalos munkát végzett a temetőőr lakásában Vincze Géza helyi asztalosmester. 1950-től 1958-ig dr. Lengyel Antal volt a tápai plébános, aki nagy igyekezettel szorgalmazta a kápolna állagának megvédését. 1959 július 16-án Karmelhegyi Boldogasszony ünnepén nagyarányú adománygyűjtést végeztek a kápolnában. Az adományozók névsora „A tápaiak hite" c. kötetben olvasható.

65 Az 1050 forint úgy jött össze, hogy volt, aki 5, mások 10-05 forintot tettek a zománcos tálba, de akadtak, akik 100-on felül adtak, sőt, a helyi 63 História Domus, 101. 64 História Domus, 113. 65 LELE József, ifj. 1998. 83-84.