A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

más helyek példája nyomán vállalkozni mert. Gőzmalmot építettek, és a terveik­ben egy gőzfürdő létesítése is szerepelt. 124 Ezek jövedelme az önálló anyagi lét mi­att volt fontos. Makón is nagy segítséget jelentett az egyre jobban virágzó Zeitler féle malomtársaság. Több földeáki is „született" Makón. 1880-ban hét fő. Földeákon is életképes csoport alakult. Ugyancsak makói missziónak (is) köszönheti az önálló gyülekeze­ti életet megindulását Nagymajlát. Ide több makói kiköltözött. 1889 és 1891 kö­zött összesen négy kiszombori „született újjá" Makón, de Kiszombor nem tudott önálló lábra állni. 1882-ben egy nagyszentmiklósi keresztelkedett meg, de lakhe­lye továbbra is Nagyszentmiklós maradt. Volt ugyanilyen kisteleki és oroszlámosi lakos is. 125 A makói hithirdető tevékenységnek is köszönhetően megjelentek és erősödtek e felekezet hívei a környező falvakban, Kunágotán, Sajtényban, Dombegyházán, Csanádpalotán. Itt persze nem szabad megfeledkeznünk Hódme­zővásárhely hatásáról. Vásárhelyen jött létre az ország legnagyobb nazarénus gyülekezete, s ezekben az években egyértelműen a felekezet országos központjá­nak számított. Ezeken túl a makói nazarénus gyülekezet kiterjedt kapcsolatokkal rendelke­zett. Rendszeres volt az érintkezés mindenek előtt a hódmezővásárhelyi, valamint a dánhegyesi, aradi, „tömösvári", magyaritabei, pécskai, zimándi, szapárfalvai és erdélyi részek gyülekezeteivel, szórványaival. De nemcsak innen utaztak oda atya­fiak, hithirdetők, Makóra is ellátogattak. Ilyen esetről tudósít a Maros 1891-ben. „Nazarénus búcsú vagy ilyesmi van ma nálunk. Tegnap délután hosszú kocsisoron vo­nultak be messze vidékről érkezett nazarénusok testvéreik látogatására. No de ha bú­csú is lesz, azért ők nem csinálnak olyan zajos mulatságot, mint milyent búcsú alkal­mával szoktak egyéb rossz cselekedetüek. * A különböző helyeken élő közösségek segítették egymást. Általános volt a szű­kölködőknek továbbított adomány. Mindegyik közül a legkiemelkedőbb az 1879-es szegedi árvizet követő adakozás. A katasztrófa elől szegedi és algyői nazarénusok kerestek Makón menedéket. A városháza nyilvántartása szerint közöttük ezen idő alatt három gyermek is született. A menekültek segélyezésének egyik központja Makó volt. Hódmezővásárhelyről 200, Aradról 16, Magyaritabéről 5, Bánkútról 6,20, Erdélyből 20, „Bánhögyösről" és Kunágotáról 80 Ft érkezett. Makón 372 Ft 50 kr jött össze. Valószínűleg nem használták föl az összes adományt, mert Makó 1883-ban az árvízkárosultak részére adott pénzből 250 Ft 30 kr-t visszakapott. Ha­sonló módon nagy akció volt 1887-ben szintén árvízkárok miatt. Akkor Pécska, Bánhegyes, Kunágota, Nagymajlát, Arad, Zimánd küldött 45 és 90 Ft közti össze­get Makóra. Ekkor is a helyiek tudtak adni legtöbbet, 200 Ft-ot. De segítették Ma­kóról a bécsiek gyülekezetház-építését, a temesváriakat, a részben makói családok által lakott szapárfalviakat, a természeti csapásoktól sújtott „Árva megyei tóto­kat." 127 Olyan nagyobb jelentőségű, nemzetközi vállalkozások támogatásába is részt vettek a makóiak, mint a gyülekezet vezetői svájci utazásának támogatása. 124 Maros, 1888. július 22. 125 A gyülekezet anyakönyveinek a bejegyzései. M. Naz. It. 126 Maros 1891. október 25. 127 A gyülekezet pénztárkönyvének adatai alapján. M. Naz. It.

Next

/
Oldalképek
Tartalom