A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

alatt. Ebben a valaha katolikus volt és az Egyház törvényei szerint a felekezethez tartozók adatainak följegyzéseit találjuk 1869-től 1895-ig. Ebbe tehát nemcsak a tiszta katolikus családokból, hanem a vegyes házasságokból származókat is beje­gyezték. Az 1870-es évek elején az egyházi adó fizetése körül is bonyodalom alakult ki. Ez bizonyára már szélesebb körben visszatetszést váltott ki a református népes­ségben. A nazarénusok ugyanis szerettek volna az eddig mindenkire egyformán kirótt egyházi adótól megszabadulni. A presbitérium azonban a következő indok­lással elutasította a kérést: „A Nazarénusok... gyermekeiket iskoláinkba járatják, s temetőinkbe temetkeznek, így az egyház javadalmaiban részesülésöket folyvást érvény­be tartják, ennek folytán indítványoztatott hogy ha a javadalmainkban részesülnek, a teherben is részesíttessenek az egyházi adónak rajok vetése által. '® 8 Erre válaszul né­gyen újból próbálkoztak. Bárányi Antal, Gera Pál, B. Szűcs József és Koczkás Mi­hály megjelentek a lelkészi hivatalban, ahol — mondván, „Egyházi adó fizetéssel az egyháznak nem tartoznak" — újabb kérvényt adtak be az adó elengedését kérve, egyben visszahozták adókönyveiket is. Az eddig példa nélküli eset nagy megütkö­zést keltett. A kérvényt és az adókönyveket a presbitériumi ülés elé vitték. A pres­bitérium a fönti indokok alapján október 30-án a kérvényt határozottabb hangon ismét elutasította még azt is hozzátéve: „mind addig míg a nazarénusok gyülekezete törvényesen elismert vallás felekezetnek kijelentve nem lesz előbbi határozatától eltér­ni nem fog. " A egyház gondnoka ezután az „elsőrendű" folyamodót, Bárányi An­talt behívatta, és neki a kérvénnyel együtt az adókönyveket visszaadta." Ennek ellenére 1871 március-áprilisában történt még egy kísérlet. A gyülekezet tekinté­lyesebb tagjai közül öten: Joó János, Király Márton, Tóth István, Lőkős József és Bárányi Antal ismételten az egyházi adó alóli fölmentésüket kérték. A presbitériu­mi ülés azonban a korábbam hozott határozatához híven most már nem is foglak­kozott az üggyel. A kérdést véglegesen eldöntöttnek tekintette. 100 Az adófizetés országosan is gondot okozott. Ezért a különböző törvényhatóság­oknak 1875-ben megküldött, általunk már említett Trefort Ágoston féle utasítás leszögezte, hogy a hivatal a „Nazarénusok... ellenében egyházi adó vagy párbér czímén az illető egyház által követelt járandóságokat vagy hátralékokat épen ugy hajt­sa be, s hajtassa be, mint az egyház más tagjai ellenében. " Egyszersmind minden esetlegesen eddig bárki által kiadott fölfügge sztést megszüntetett. 101 Ezután min­den próbálkozás hiába való lett volna. Országos nyilvánosságot kapó véleménykülönbség alakult ki a nazarénusok te­metőnyitási szándéka körül. A nazarénus közösség vezetői tudták, fontos az önál­ló temető a gyülekezeti élet szempontjából. Másfelől szívesen különültek el az igaz, azaz a nazarénus hitre még el nem jutottaktól. A temetőnyitás egyben újabb lépés az önálló intézményi keretek kialakításában. 98 Egyházgyűlési Jegyzőkönyv 1869. évtől 1877. június havig. 155/1870. Mú. Ref. It. 99 Uo. 113/1870 100 Uo. 144/1871 101 Az utasítás valamennyi egyház levéltárában megvan. Mb. Rk. Lt. 42/1 57 1875.

Next

/
Oldalképek
Tartalom