A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

megoldani. Világossá vált az is, bár ezt a felekezetek soha nem jelentették ki, hogy ezekben a kérdésekben nincs más lehetőség, mint elfogadni a „status quo*-t. Az eseményeket követően a presbitérium 1868. március 15-én újra tárgyalta a helyzetet. Más kiutat kerestek. Juhász Antal tiszteletes a gyűlés határozata értelmében május 12-én útmutatás végett levélben fordul a Békés-bánáti Egyházmegye vezetőjéhez, Hajnal Ábel espereshez. Milyen magatartást kövessenek ebben a merőben új és nehéz helyzetben, hisz úgy a temetések, mint a keresztelők csak a „polgári hatóság kényszerítő segélye mellett" lennének végezhetők. Hogyan viszonyuljanak a kikényszerített szertartások alatt „rendesen nyilvánuló gúnyos magaviselethez?" „Igen sok kellemetlenség származik" ezekből. Befejezésül még egy a javaslattal állt elő az anyakönyvezést illetően. „Mivel a nazarénus szülötteket egyszerű kijelentésre a keresztyén anyaszentegyházba keresztség által bevett szülöttek közé írni nem lehet, jónak látná a gyűlés, ha azokról egy külön j. könyv létesíttetnék. "*

9 Ez megoldotta volna az állam felé a kötelező nyilvántartást, ez lehetett volna a korábban említett ún. „élők könyve". Az esperesi hivataltól lényegében válasz a fölvetett kérdésekre nem jött. A külön nyilvántartás bevezetése pedig olyan rosszalló véleményt kapott az esperestől, hogy annak további napirenden tartásától elállt a makói presbitérium.

50 Saját hatáskörében is próbálkoztak. Továbbra is megmaradt az egyéni kapcsolatfölvételre való törekvés. Behívják, akit lehet, s igyekeznek személyes találkozáson meggyőzni a tévelygőket. Van, aki többször is megfordul a hivatalban. Ilyen Szabó Anna, „ki nazarénus uj hite miatt már többször felhívatott." Alapjában a férje, Bíró János elégedetlen vele. Mivel az asszony református hitében megmaradni nem kíván, és „folyvást a magokat nazarénusoknak nevezett téves rajongókkal társalog, sőt határozottan kijelentette, hogy őt azon hitről semmi földi hatalmasság elszakasztani nem fogja." S mivel a dolog valóban így áll, a férj válni kíván.

51 Az új hit miatti családi nézeteltérések többször előfordultak. Erre utal Szőllősi Antal tiszteletes, amikor így írt: „Épen nálunk, egyházunkban történt, hogy egy édes anya fiának vele éreztetett ily szeretetlen és megvetést tanúsító elbánása fölött egyházi tanácsunk előtt érzékeny szavakban könnyek között panaszkodott."

52 Az efféle viták, mint láttuk, kis eredménnyel jártak. A makói tapasztalatait összefoglalva írta Szőllősi: „általában mondhatni, hogy Nazarénussal vitázni hálátlan, azt okkal érvvel legyőzni lehetetlen. Ha minden pozitzioiból kiszorítottad, s többé ellenérvet már nem produkálhat: hallgat, vagy ennyit mond: mi máskép hisszük. Találod neki mondani ha vak vezeti a vakot mindketten verembe esnek, savanyu mosolylyal adott felelet lesz mi is ugy hisszük — s bizonyos lehetsz felőle, hogy akkor téged s azon felekezetet értette, melynek érdekében vele vitáztál."

53 A nazarénus kérdés kapcsán fölmerült problémák megoldásának másik lehetősége a tanítás. Elhatározzák ennek erősítését. Az egyháztanács üléseiről készült 49 TtREL 29.L115. Egyházi gyűlések jegyzőkönyve 1864. április 25.-1869. április 4. 165/1868. Mú. Ref. It. 50 Egyházi gyűlések jegyzőkönyve 1864. április 25.-1869. április 4. 85/1868. Mú. Ref. It. 51 Uo. 23/1867 52 SZŐLLŐSI 1870. 5.1. 53 SZŐLLŐSI 1871. 479. 1.