A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

Az egybehangzó beszámolók szerint ekkor vert gyökeret a nazarénus hit a Vajdaság földrajzi központjában, a Bács megyei Pacséron, s vált a település a további misszionálás központjává. Az itteni viszonyokról, a nazarénus gyülekezet egyedülállóan gyors fejlődéséről szemléletes képet nyújtanak a dolgozatunkhoz mellékelt beszámolók, melyek szemtanúk írásai.

7 Számunkra a tudósítások azon részei érdekesek, melyek nyomán megpróbáljuk követni a nazarénus eszmék terjedésének s ezzel Makó jutásának útvonalát. Herczeg Ferenc ómorauicai református lelkész így látta az eseményeket: „Straszburgban volt egy református pap 1836-ban, a ki a kisdedeket mint nem hívőket meg nem keresztelte — onnét ki csapván Sveiczba költözött, tana onnét terjedt szét mindenfelé hazánkban először Bánátban — azután Baján, Pacséron, s Omoraviczán sat."

8 Ugyanerről Turáczi Endre haraszti lelkész így írt: „A magyarországi nazarénismus 1854-től számithatja kezdetét, bár előbb is voltak itt ott leginkább egyes mester legények, kik külföldön ismerkedvén meg ez eszmékkel ezeket csak házuk belsejében melengették. De nevezett évben Pacséron nyilván fellépett a mellett Krémer (kereszt nevét nem tudom). Innen mint focusból terjedt a szomszéd omoraviczára, Bajára s több más helyekre."

9 Lázár Ferenc cipész mester, volt nazarénus a pacséri gyülekezet történetéről szóló írásában ezt olvashatjuk: „Pacséron Kalmár által terjedt el az új tan, s ezen gyülekezetnek egyik fia Tóth Ferenc, ki 1855-ben szélmalomács volt Szabadkán szintén itt kereszteltetett meg, később azonban ismét elköltözvén Hódmezővásárhelyre ment, hol több évig mint egyedüli nazarénus tartózkodott. Azonban 1859 körül valami Etei Károly nevű fegyencz Illováról megszabadulván Tót Ferencz által megismerkedett ezen új hittel, s minthogy ő mint dologtalan csavargó dolgozni nem szerezetett, de beszélni jól tudott; ő alapította úgy szólván Magyarhazánkban a legnagyobb gyülekezetet Vásárhelyen."

10 Szőllösi Antal makói református lelkész a terjedés útvonalának megpróbált rekonstruálásban érzékelteti velünk azt az óriási lendületet, amelynek folyamatában pusztán csak az egyik állomás a makói gyülekezet megalakulása. Szerinte a pacséri meggyökerezés után 1857-58-ban lépte át „e tan a Dunát és Tiszát, s áradatként kezdett terjedni délnek és különösen északnak. Pest, Heves, Kis-Kunság és Jászság, Torontál, Temes, Krassó, majd Csongrád, Arad, Békés és Bihar, az ország talán minden megyéi, sőt a király-hágón-túli részek is látták a Nazarénus térítőket. (...) Annyi bizonyos, hogy 1863. évig észak felé Pest, Kunság, Jászság és Heves megyén át Borsod határáig terjedt."

11 Szeberényi Lajos Zsigmond evangélikus lelkész, aki Szőllősihez hasonlóan a kérdéssel már tudományos alapossággal fogalakozott, álatyafiaktól közvetlen hallomás útján összegyűjtött egy volt nazarénus" című írásában tesz említést. Az írás Szöllősi Antal makói református lelkész kérése született 1870. november 5-én. A szövegét (V. mellélet) teljesen közöljük. Az irat a Makó-belvárosi Református Egyházközség Irattárában található iktatószám nélkül. Bocsár Torontál megyében, Nagykikindától kb. 20 km-re DNy-ra található. 7 Az írások elfogultak. A nazarénus felekezettel vitatkozó református lelkészek és egy volt nazarénus hívő beszámolói. 8 III. melléklet. 9 VI. melléklet 10 V. melléklet 11 SZÖLLŐSI 1871. 474-475.1.