A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

MARJANUCZ László: Magyarcsanád vázlatos történeti demográfiája

tó képessége szintén csökkent. Mivel a megélhetési nehézségek formálisan a család szaporodásával függtek össze, visszavettek a lendületből, s a gazdák többsége ráállt az 1-2 gyerekes modellre. Ezek a folyamatok több generációváltás után az 1900-as évektől értek meg és hatottak a tudatos gyerekszabályozás irányába. Elrettentő példaként a Csanádiak mindig a szomszédos Apátfalfa esetét hozták fel, ahol változatlan szokásként fennmaradt a gazdag gyermekáldás (családonként 5-6 gyerek).

23 Ellenben sokkal kevesebb jómódú birtokossal dicsekedhetett mint Magyarcsanád. Községünkben az a szokás vált uralkodóvá, hogy két gyerek is csak akkor kellett, ha az első lány volt. Amennyiben két lánygyermek született egy családban, ott felhagytak a további kísérletezgetéssel, az asszony termékenységi periódusán jóval belül befejezett családnagyságnak tekintette a két gyereket. Sok gazda ugyanakkor már az első gyermek után felhagyott a próbálkozással, ha fiú örököst adott neki a természet, s nem akarták újabb jövevénnyel gazdagítani a családot. Úgy voltak vele, egy gyereket igényei szerint tudnak felnevelni, aki aztán egy tagban örökölheti vagyont, viheti tovább a családi üzemet. Jellemző a különböző népcsoportok együttélésének kölcsönhatására, hogy az egykezes szokása átragadt a magyar lakosokra is. Igaz, ellentétben a XIX. századdal, a magyarok aránya alaposan megnőtt a lakosságon belül, s közöttük is szépszámmal akadtak már kisbirtokosok, akiknek már volt mit féltenie. A népességnövekedés ellen hatott a román lakosság három nagyobb hullámban történt kirajzása Romániába. Az első egybeesett a világháború végével (1919-20), a másodikra 1927-ben az optáns üggyel kapcsolatban került sor, míg a harmadik nagyobb kivándorlás 1935-36-ban következettbe.

24 Indítékként egyértelműen a földéhséget jelölhetjük meg. Romániában a háború után nagyszabású földreformot hajtottak végre többek között a Magyarország megcsonkítása útján nyert földbirtokok kisajátításával és ez egyedülálló lehetőséget kínált sok csanádi szegény parasztnak is. Itthon eladta a 10 hold földjét, az árából vettek Romániában 50-60 hold földet. Sőt a vagyontalan szegényeknek a román állam ingyen földek kiutalását biztosította, vagy csekély térítés ellenében juttatott földbirtokot. Az 1927-ben kirajzottak főleg a Bánságba vették útjukat, míg az 1935-ösök Pustinába, ahol sok föld állt rendelkezésre, s 50 holdas birtokok kimérése sem okozott gondot. A kivándorolt románok helyére többnyire Apátfalváról érkezett katolikus magyarok átmenetileg pótolták a népességveszteséget, de társadalmi szerkezetük más volt: napszámosok, béresek, iparosok. Inkább a falu szegényeinek a számát növelték.

25 Az utolsó 70 év népességi adatait nemzetiségi megoszlásban következő táblázatunk tartalmazza.

26 23 Marjanucz Vazul visszaemlékezése 24 Marjanucz László: Magyarcsanád. Budapest, 2000. 206-208. p. 25 Csongrád Megye Évszázadai Történelmi Olvasókönyv 3. Legújabb kor. Szerk.: Nagy István. Szeged, 1986. Fontosabb demográfiai mutatók községenként 1920. 2.sz. táblázat. 26 Helységnévtár 5. 1995. 71. p.