A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)
MARJANUCZ László: Magyarcsanád vázlatos történeti demográfiája
Táblázatunk az előzőekhez hasonlóan tízéves összesítésekben mutatja a természetes szaporodás, illetve fogyás összetevőit. Születés Halálozás Szaporodás 1828-1837 1217 1113 104 m 1838-1847 1328 1029 299 1848-1857 1430 1102 328 1858-1867 1390 1331 59 1868-1877 1450 1229 221 1878-1887 1390 1061 329 1888-1897 1219 982 237 1898-1900 362 234 128 Több fontos következtetés vonható le a táblázatból. A vizsgált időszakon belül a természetes szaporodás töretlennek mondható. Egy kritikus évtized adódott 1858 és 1867 között, amikor minimálisra zsugorodott a népesség-növekedés. De ennek oka nem valamiféle mesterséges születéskorlátozás, melyet az a kor még alig ismert, hanem a pusztító kolerajárvány. Ezt leszámítva a népszaporulat belső ingadozásainak egyenlegeként inkább emelkedő trendet vett, mint stagnálót. Ezt erősíti meg a két végszám közötti különbség is az utolsó felmérésnél 24 fős többlettel. Fontos tanulság következik a növekedés szerkezetéből, ugyanis a növekmény oka nem a születések felfutása, hanem a halandóság javulása. Az első és utolsó születési adat szinte megegyezik, tehát növekedést nem mutathatunk ki, a halálozási mutató kezdeti és záró száma között azonban 131 fős differenciát észlelünk, vagyis ennyivel kevesebben haltak meg az utolsó évtizedben a felvétel első dekádjához képest, miközben a lakosság növekedett. Hasonló következtetésre jutunk ha az utolsó 3 év adatainak éves átlagát vetítjük ki tíz évre. Ez esetben az 1898-1907 közötti időszakra matematikailag számított születésnagyság 1200, vele szemben a halálozások száma 780, a keletkezett különbség 420. Tehát a modellszámítás alapján a természetes szaporulat tovább erősödött, s forrása elsősorban a halandóság visszaszorulása. A születési és halálozási index tízévenként mért különbségeinek átlaga 18%, azaz a születések ilyen arányban múlták felül a halálozásokat. Nagyjából ugyanennyi differencia mutatkozik az 1828-ban (2497) és 1900-ban (3025) összeírt népesség között. Talán 1,5% az a népességtöbblet, melyet a természetes népszaporulat nem fedett le, ez a növekmény minden bizonnyal a pozitív vándorlási szaldóból állt elő. Az ezer lakosra kivetített élveszületések száma 1860-ban mutatta a legnagyobb értéket: 57,6, míg a legkisebb arányt 1890-ben lehetett tapasztalni: 36,0. A dekádonként összesített születési adatokból számított ezer lakosra eső átlag 49,12. Magyarcsanádról két alkalommal vándorolt el kisebb-nagyobb népesség korszakunkban. Az egyik kirajzás 1863-ban történt, amikor az éhínség elől több szerb család a Szerbiai Fejedelemségbe vándorolt a jobb sors reményében. Ez a migráció azonban csak egy-két családot érintett, nagyobb hatással az össznépesség alakulására nem bírt. 20 A második nagyobb kirajzásra a századfordulón került sor és az első vi20 Történeti Olvasókönyv 2. 1987.
