A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

MARJANUCZ László: Magyarcsanád vázlatos történeti demográfiája

Év Házasságkötések száma 1828-1837 269 1838-1847 258 1848-1857 241 1858-1867 236 1868-1877 297 1878-1887 249 1888-1897 224 1898-1900 79 A csúcsot 1861-ben rögzítették, amikor 60 alkalommal tartottak lakodalmat. Rögtön hozzá tesszük, hogy az előtte való évben (1860) összesen 5 házasságot kötöttek. Ezért az 186 l-es kiugró számot inkább két év összesített adatának kell tekintenünk, mert az előző év minimális népmozgalmát a házasság területén 1861-ben pótolták. Nem ismerjük annak okát, hogy miért halasztották üyen sokan mennyegzőjüket 1860-ban 186 l-re. Ugyanis a mindent elpusztító szárazság 1863ban jelentkezett, de akkor is és a rákövetkező években is átlagos számú (23) esküvőt tartottak. Kiugró évnek számított még a házasságkötések szempontjából 1868. Ekkor 43 pár fogadott örök hűséget egymásnak. Ez mindjárt meg is adja a magyarázatot arra, hogy miért 1869-ben kulminált a születések száma. Ám a lehetséges okokként már említett tényezők is hatottak az alapvető demográfiai szabályszerűség mellett, ugyanis a kiugró házasodási kedv mögött összetett okok húzódtak. Különösen annak fényében feltételezhető ez, hogy az előző évben (1867-ben) mindössze 17 házasságot kötöttek, és előtte is csak 24-et. Különleges magyarázat a falu akkori történetéből nem adódik, ezért a kiemelkedő házas hajlandóságot döntően a javuló gazdasági körülményekre vezetjük vissza. Az összes házasság száma a jelzett időszakban: 1853, ami évenként 25,73% egybekelést jelentett. Az utolsó három év egységnyi átlagából (26) kalkulált tízéves érték a korszak egészét jellemző középszám körül mozog. Ebből arra következtetünk, hogy a házasságok nagy éves szóródásai hosszabb távon kiegyenlítették egymást, s a trend összességégében minimális emelkedést mutat. Vele szemben a születések a lassú csökkenés irányába haladtak. Pusztán a népmozgalom összesített adataiból a házasságon belüli születésszabályozásra való törekvés nem olvasható ki. Ugyanis nem állítható, hogy radikálisan csökkenő gyerekszám mellett lényegesen nőtt a házasságkötések száma, azaz nem bizonyítható, hogy több házasságban egyre kevesebb gyerek született. Az összlélekszámmal való egybevetés ez esetben értelmetlen, mert pl. a házashajlandóság csökkenéséről csak a falu lakosságának pontos korösszetétele alapján lehetne érdemit mondani. Ennek elkészítéséhez pedig forrásaink elégtelenek. Marad az a megállapításunk, hogy Magyarcsanád népességét a XIX. században a gazdálkodás sikere mellett az asszonyok kortól függő termékenysége határozta meg. Táblázatunk csak a házasságkötés időbeli alakulását mutatja számszerűen. Ebből nem derül ki egy fontos tényező, mekkora volt a házasulandók átlagos életkora. Pedig lényeges következtetések adódnak belőle, különösen az asszonyokra nézve. Ha a lányok szülőképes éveik