A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

BABIK Barna: Egy szegedi hajósgazda-ház története

EGY SZEGEDI HAJÓSGAZDA-HÁZ TÖRTÉNETE BABIK BARNA A török kiűzése (1686) után Szeged Városa (Város) átmenetileg a Tiszai és Marosi Határőrvidék katonai központja lett. A „felszabadulás" komoly terhekkel is járt: hadviselési megfontolásokból kilencven házat leromboltak, s a lakosság évtizedekig kénytelen volt öt századnyi, zömében idegen ajkú katonát teljes koszt és kvártély biztosítása mellett elszállásolni. A hadszíntér délebbre kerülése (Pozsareváci béke, 1718), majd a szabad királyi kiváltság elnyerése (1719) viszont árvizek, tűzvészek, boszorkányperek ellenére is robbanásszerű fejlődést hozott. Új és új céhek telepedtek meg, a Város népessége és kiterjedése folyamatosan nőtt. Szeged városszerkezete ekkortájt még erőteljesen őrizte középkori területi és működésbéli megosztottságát. Palánk a polgárság lakhelye, az adminisztráció központja volt. A magyarok mellett jelentős számú, különállását őrző német és szerb, valamint a beolvadásra törekvő török kisebbség lakta. Alsóvároson „földmívelők" éltek, Felsővároson az iparosok, mesteremberek, kereskedők rendezkedtek be. A „kényös város", „selymös város" — ahogyan a módossága s az ebből fakadó rátartisága miatt Felsővárost emlegették

1 — egyik lüktető, eleven részét a Kis-Tisza utca jelentette (1. kép), melyet a XLX. század első felében a védett Kis-Tisza ág vizére épült mesterségek sora népesített be. Laktak itt „vízönjárók": hajósgazdák, só- bor- és gabona-nagykereskedők, hajó- és malomépítők (superok), vízi molnárok, halászok, halsózók, de tímárok, szűcsök, bocskorvágók, csizmadiák, papucsosok, kékfestők és szappanfőzők is.

2 A superok a 1700-as évek első felében idetelepített bajor és osztrák hajóácsoktól, a Schopperektől lestek el a hajóépítés fortélyait.

3 A XVLTI. és XLX. század fordulóján már számos nagy hajót bocsátottak vízre Szegeden, de „ezeken kívül: számtalan Hajók, Kompok, Dereglyék készültek itten, és roskadozók fáldoztattak".

4 „A felsőváros superplacca most még nyüzsgőbb lett. A fürészelők, ácsok, iszkábaverők munkája, bárdjainak csengése, kalapácsolásaik zaja, a távolból sajátszerű, kellemes enyhe és összhangzatos hangvegyületként verődött össze. A mindenféle olvasztott kátrány felgomolygó füstje pedig a legérdekesebb látványok egyike volt".

5 Idővel néhány ügyeskezű super maga is hajótulajdonos lett. A hajóépítés és a víziszállítás (Tö1 BÁLINT Sándor: A Szögedi Nemzet I. kötet. Szeged, 1977. 79. 2 KOVÁCS János: A mi utcánk. SZN. Szeged, 1884. 22. sz. 3 TAKÁTS Sándor: Hajóépítők telepítése Magyarországba a 16., 17., és 18. században. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1904. 102.-116., JUHÁSZ Antal: A tiszai tutajozás és a szegedi supermesterség. MFMÉ 1962.129. 4 VEDRES Istvány: A Tiszát a Dunával összvekaptsoló ujj hajókázható tsatorna. Szegeden, 1805. 81. 5 REIZNER János: Szeged története III. Szeged, 1900. 484.