A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

DUDÁS Lajos – KŐHEGYI Mihály: Csongrád régi és mai hangjai

A templomok tornyában korábban általában négy harang volt. A nagyharang, a második, a harmadik és a lélekharang. Az első hármat úgy választották, hogyha megszólalt mind a három, akkor egy hármashangzat hallatszott. Súlyukat tekintve a sorszám szerint fokozatosan kisebbedtek. A lélekharang a legkisebb, csengő hangja messzire hallatszott. Formájuk a jellegzetes harangforma. Meghatározó az alsó nyílás átmérője, a harang magassága és a fal vastagsága. Általában bronzból készülnek (78-80 % réz, 20-22 % ón), de egyéb fémekből is önthetők. Megszólaltatásuk a belsejükben elhelyezett ütővel (nyelvvel) történik. Magát a harangot mozgatják. A felfüggesztett ütő ennek oldalához verődik. A harang külsejére ráöntött szöveg tájékoztat arról, hogy mikor készült, kik készítették és ki készíttette. Városunk régi harangjairól a fennmaradt feljegyzések a 18. századból valók. Legfontosabb források a Nagyboldogasszony plébánia irattárában és a História Domusban vannak, de régi családi krónikákban is találhatunk több-kevesebb leírást templomaink harangjairól. A História Domusban egy-egy mondattal történik csak utalás harangokra. 1738-ban: „Szent Rókus kápolnája pedig építtetett a nagytemplom faránál az oskola felé, ott volt még egy puszta hely abban az időben. Harangja az volt, mely a temetőben eltört." 1742-ben: „A kis második harang elkészült!" 1784-ben: „Ez esztendőben a nagy második harang készült." 1785-ben: „Március 4-én a Szent Lélek harangját fogták a Körösben." A nagytemplom leltárai és a História Domus fájdalmas emlékeket is őriznek. Az 1900 előtt készült harangok közül csak három maradt meg, a többit az első és a második világháború alatt hadicélra elvitték „besorozták" — mondták Csongrádon. Az első világháború utolsó éveiben két alkalommal is sor került a harangok elvitelére. Először 1917. február 14-én. A rendelet szerint a nagytemplomban kettő; a belvárosi templomban, a temetőben és a homoki kápolnánál csak egy harang maradhatott meg. Dr. Thury Károly, az akkori plébános részletesen leírta az elvitt harangok adatait. A második harangelvitel 1918. január 7-én történt. Elvitték a nagytemplom öreg harangját és a homoki kápolna utolsó harangját. Ezeken kívül a határból, iskoláktól, Orbántól, stb. még összeszedtek 13 kis harangot. Ezek közelebbi adatai azonban nem ismertek.

8 A második vüágháború utolsó évében, 1944-ben a nagytemplom tornyából két harangot szereltek le és vittek el hadicélra. Hogy a feltűnést elkerüljék, a levett harangokat a toronyban darabokra törték. Sajnos a rendszerváltás után két elhagyott iskolának a harangját ellopták. Hogy a további lopásokat megakadályozzák, a plébániák az őrzés nélkül maradt harangokat összegyűjtötték és őrzött helyeken áhították fel. Az elvitt, elveszett harangok egy részének ismertek az adatai. Ezeket a készítésük időrendi sorrendjében közöljük. 8 Nagyboldogasszony templom História Domusa.