A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Ifj. LELE József: Tápé temetői

Széli Antalék sírkertje tartással temették el. Hasonlóképpen végezte földi életét ugyanazon bombázás ideje alatt Recski Lázár nyugalmazott csendőrbiztos, akit szintén a saját udvarában hasított föl a repesz. Sorolhatnám a jeles és jelessé vált tápaiakat még, aki a Rév utcai temetőben nyugosznak, és azokat a kis gyermek-halottakat, akiknek temetése talán a felnőtt halottaknál is jobban megrendítette a falu népét. Sírjukat általában fakereszt jelzi, csak kevésnél van betonkereszt. Kónya Pál (1853-1921) hosszú éveken át volt a falu harangozója. Az ő sírja a nagykereszt mellett, a keresztút elején van, sírkövére kis harangot vésetett a család. Pósa Rozália (1921-1942) gyilkosság áldozata lett. Tudott gazdaasszony viselt dolgairól, azért ölte meg az a tápéi (nem tápai születésű) csendőr, aki később a gyilkosság nyomozását végezte(!?). Meggyilkolását ballada

44 őrzi, ám a tápaiak nemigen hangoztatták, mivel az a család, amelyik miatt a szörnyűség megtörténhetett, az elmúlt fél évszázadban félelemben tartotta mindazokat, akik a gyilkosságról tudtak. Az OregtemetŐberí is voltak világháborús katonák eltemetve, de azokat az 1914-18-as, illetve a második vüágháborút követő esztendőkben onnan elszállították. Ezt azonban írások nem említik, csupán a szájhagyomány őrzi őket. A mindenkori Tápénak is megvoltak tehát a jeles és jelentős személyiségei — bírók, esküdtek, faluvezetésben a faluért és a tápiakért sok áldozatot hozó személyek. Remess Ferenc (1796-1859) 50 éven át volt Tápé kántortanítója. Ok a tápéi Öregtemetőben nyugosznak, talán egyedüliek, akik üy módon — haláluk után is — tápaiak maradtak. Sírjukat már senki sem gondozza, pedig rokonok élnek Szegeden. Érdekes viszont, hogy Tápén működő papot, orvost, patikust, védőnőt, közsé-