A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

MEDGYESI Konstantin: Mindszenty bíboros és a Marosmenti Mária-napok

egyikőjük beleejtette az ő tagsági díját ebbe a kincses ládába. És pedig a Szentháromság után való hitének a kifejezésére, mindegyikőjük külön külön 3 krajcárt. A mai napon Szentháromság vasárnapján, a kincses láda mellé odaállott a híveknek 3 megbízottja felnyitotta a kincses ládát, kivették annak tartalmát és a begyűlt összegből a következő tanévre elküldtek a plébánia terültéről 3 szegény árva jótehetségű gyereket tanítani a távoli gimnáziumba, 3 szegény árvaleányt pedig kiházasítottak és férjhez adtak, és ami megmaradt, még ebből az összegből kifizették belőle a felcsert, aki évi gyógyítási díjáért kapta az összeget. Kifizették belőle a patikáriust, aki az esztendei gyógyítási díja fejében, orvosságért kapta az összeget. Ezek[etj a díjak[at] [aj szegény emberek gyógyítási díjaként kezelték. Nézzétek, a XVIII. században tudatában voltak annak, hogy a Szentháromság nevében mivel tartoznak a szegény árvák iránt. És úgy tanították ezeket a gyermekeket az egyes plébániák, hogy a lelkük és üdvösségük [érdekében] [sok] ment rá a taníttatásra. Ma is elkelne a Szentháromságnak kincses ládája, hogy ezen keresztül nyüatkozzék meg a keresztény katolikus szeretetünk testvéreink, szegényeink irányában. A Szentháromság mélységes titkának és tiszteletének az ünneplése nem akadályozza a mi mai Mária tiszteletünket és Mária tiszteletünk, Mária csodálatunk egy cseppet, egy fikarcnyit sem von el a Szentháromságnak az imádásától, hiszen ki áll legközelebb a Szentháromság világához és trónusához, mint a Boldogságos Szűz Mária, az Atyának legtökéletesebb teremtménye, a Megváltónak kiválasztott édesanyja, a Szentlélek Istennek szeplőtelen szűz [Szeplőtelen Szűz arája], aki az Úrjézust adta a világnak, hogy megváltsa azt. Ez a szentséges szűz [Szentséges Szűz] elvezet minket a Szentháromságnak a trónusához, amikor gyerekek voltunk és meggondolatlanságból kivívtuk édesatyánk szigorú tekintetét, akkor mindig az édesanya lépett elő, hogy lecsökkentse a készülő viharfelhőket, hogy eloszlassa azokat. Persze erre nem minden édesanya való. Nem gondolok én olyan anyára, akiről nemrégiben olvastam a következő hirdetést, amit ő maga tett magáról közzé: „Válni készülő fiatal asszony nemsokára megszülő [megszülető] gyermekét örökbe adná tehetős házaspárnak." Szomorú dolog, amikor valaki mindent elhajít magától, utánna [utána] a még nem is látott, szíve alatt hordozott magzatát, az anyaság formáját. Én bele tenném a Mindenszentek litániájába ezt a fejezetet, hogy ilyen anyáktól ments meg Uram minket. /Nagy taps/ Hanem gondolok én az olyan édesanyákra, akik szeretettel lehajolnak gyermekeik fölé, hogy megmentsék őt egy szent [Szent] Mónika könny és véráldozatával. A neves magyar írót, Kazincit [Kazinczy] elítélték életfogytiglanra. Raboskodott először Stübergben [Spielbergben], utánna [utána] Munkácson talpig vasban, egészsége is ráment. Amikor Stilbergben [Spielbergben] belépett a városparancsnok a börtönbe, kezével verte be az ablakot, hogy friss levegő legyen, ami kevés volt a szabadító Kazinci [Kazinczy] körül, annál több volt azonban a foglár, akik őt sanyargatták. Csak egy öregasszony volt az ő számára messze Abaújban, és ott ez az öregasszony, ez az édesanya évről évre írja a folyamodványokat Bécsbe, de ezek a folyamodványok eredménytelenül jöttek vissza, és akkor ez az édesanya gondolt egyet. Van nekem egy másik fiam is ezen az elhagyatott fiamon kívül, igaz, hogy amikor a nagyobbik fogoly lett, a másik olyat mondott az édesanyának, hogy azóta is fáj és sajog a szíve. De az édesanyának az a természete, hogy ha valamit elcsíp az egyik fiától, odaadja a nehezebbik sorban lévő másik-