A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára

többeknél máris pótolni kellett, de hijába — mikor a vezényszó folyton az volt, csak lőni-lőni. A mint előre haladtunk lövéseink gyéren történt viszonzása mellett az előbb sánczaikból kilépett ráczok mindinkább visszahúzódtak s ekkor kezdődött részünkről a nagyobb baj; szerencsétlenségünkre Bechtold éppen közelünkbe kotorászott, midőn hogy-hogy eddig fedezet nélkül volt ágyúinkhoz egy tiszt fedezetet kért, Bechtold nagy hamarosan századunkra mutat — itt van vigye; — két ütegünk volt tűzben s külön-kölön helyről dolgozván, századunk is kétfelé szakadt: — mint fiatal s az egészben véve még tapasztalatlan létemre is tudtam, hogy nem akadt ember seregünkben, ki megbízatásunkat irigyelte volna, mert igaz ugyan, hogy a bár sűrűn röpködött puska golyóktól okunk nem volt félni, de annáijobban tarthattunk a 3-6 fontos golyóktól melyek ágyúinkra irányítottan — mintha csak bennünket kerestek volna, folyton vagy a földön előttünk baktatva, vagy fejünk felett sivítva, vagy közénk csapva röpőködtek; — kiálhatatlanná vált vizittelésük mindőn egy sík helyre szerelt ütegünk, de mintha a mi kérésünk késztette volna, alig egy pár lövés után — helyet cserélt s itt már áldozatunk sem akadt, kivévén egy embert, ki szerencsétlenségének — oktalan viselkedése által maga volt oka, mert a földön baktató ágyú golyót sarkával akarta feltartani, holott annak volt annyi ereje még, hogy allábszárát megroncsolja. E közben honvédségünk előhaladva majdnem már a sáncokra nyomulhatott midőn abba megakadályozta Bechtold visszahívó parancsa, s az által a lövések zaja is részünkről bár szűnőben volt, de a ráczok mégcsak látták csapatunkat, lövéseikkel nem szüneteltek. Mindenki tudja ha próbálta, hogy tűzben az ágyúfedezeti szolgálat biztosan a legtöbbször a legveszélyesebb, mert saját nagyobb veszedelmének elhárítása czéljából minden hadviselő fél azon törekszik, hogy az ellene működő ágyukat ártalmatlanokká tegye, következés képen van aztán azok körül meleg főként akkor, ha az üteg helye valami által fedezve nincs; — egy esetet kivéve úgyúink helyei jól lettek megválasztva s az által helyzetünk is tűrhető volt már csak azért is, mert a ráczok részéről — mint egyébbkor is — igen rosszul lőttek. Végeiévén a támadás név alatti ostobaságnak, utunk Becsefelé folytatása közben megkezdődött ismét az esemény feletti tárgyalások s árulás vádját is suttogtatták Bechtold ellen, mert mint tudva volt valahányszor csak honvédeink már csaknem a ráczok sánczaira léptek, Bechtold által mindannyiszor vissza hivattak, de volt is alapja a gyanúsításnak, mert Bechtold a vezénylettől rövidesen eltávolítva lett, azonban utódja Mészáros Lázár volt honvédelmi miniszter sem mutatta be magát különb vezérnek, mert a fenti eset után alig egy hétre ő is Szt- Tamás alá vezetett bennünket, honnan majdnem egy teljes 24 órai semmit tevés után szégyenkezve tértünk vissza anélkül, hogy csak egy lövés is történt volna, — úgy hangzott akkor, hogy a vezérkar egyenetlensége okozta a czélba vett támadás módja felett köztük támadt nézet eltérés miatt, — egyik sem akart a másik nézetéért felelősséget válalni s egyhangúan a vissza vonulást határozták. Ollyan kissebb nagyobb éjjeli támadásokon kívül, nagyobb ütközetünk jó hosszú időn keresztül nem volt, valószínűleg alkalmas vezér hiányában, mert a most említett eset után Mészáros is lemondott s Vécsei és Hadik tábornokok vették át a vezényletet.