A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)
LENGYEL András: Bencsik Béla szegedi habilitációja
2. Ezenkívül a hasonló megismerőknek közös hasonló, de másféle megismerők Vüágától eltérő közös Világuk van. 3. A hasonló megismerők közös Világa nemcsak eltérő, de ellentétes is lehet másféle megismerők közös Világával. 4. A valóságnak mindig csak valamilyen megismerővel, illetőleg egymás között hasonló megismerőkkel kapcsolatban van értelme. Mint a bevezetőben rámutatott az általános megismeréselmélet nemcsak minden lehető lény megismerésének közös előfeltételeit fejti ki, hanem a sajátosakét is. Éppenúgy, ahogy az absztrakt terek elmélete nemcsak a lehetséges geometriák közös elveit adja, hanem megadja a módot is, ahogy az egyes eltérő geometriák külön-külön kifejthetők. És valamint a lehetséges geometriák közül az egyik, az euklideszi megközelítőleg megegyezik az emberi szemlélet geometriájával, úgy a lehetséges sajátos megismeréselméletek között található olyan, amelynek törvényszerűségei megegyeznek az emberi megismerés tapasztalatilag felismerhető törvényszerűségeivel. Az emberi megismerés elmélete éppen ezért nem egyéb, mint egy lehetséges speciális, absztrakt ismeretelméletnek az ismeretpszichológia tényeire való alkalmazása; miként például a fizika elmélete sem egyéb, mint egy lehetséges ellentmondásmentes fogalomrendszernek a fizika tényeire való alkalmazása. Ebben az értelemben tehát az emberi megismerés elmélete — amennyiben túlmegy az ismeretpszichológia tényein — szükségkép[p]en hipotetikus jellegű. Az egymástól eltérő sajátos megismerések elméletei különböző megismerőkre érvényesek, tehát a megismerés-tipológia elméleti alapját alkotják. Ez nagyvonásokban Bencsik ismeretelméleti felfogásának rajza. Logikai művein túl van még Bencsik Bélának egy figyelemreméltó kultúrfilozófiai munkája, mely Bácskai Béla néven magyar és német nyelven a közelmúltban jelent meg. A munka javított kiadásának kell a német szöveget tekinteni, melynek Verfall und aufstieg der Kulturen a címe (megjelent Berlinben, 1942-ben.). Ez az érdekes mű kétségtelenül magánhordozza forrongó korunk lelkiségét, de ettől eltekintve objektív tudományos szempontból is figyelmet érdemel. Lényegében az ismert hullám-elméletnek, melyet nálunk főkép [p] en Bodnár Zsigmond képviselt, alkalmazása a kultúra életjelenségeire. Bencsik általában individualista és antiindividuálista kultúrákat különböztet meg és tanulságosan állítja össze azokat a jellemző vonásokat, amelyek mind az egyik, mind a másik kultúrát jellemzik világ-szemléletben, politikai és gazdasági rendben, erkölcsben, művészetben, tudományban és filozófiában. A szerző széleskörű ismeretekről tesz tanúságot és az a benyomásunk, hogy ezt a munkáját sokkal nagyobb kedvvel és elmélyedéssel írta, mint logikai értekezéseit. Viszont el kell ismerni, hogy kultúr-füozófiája nem sok eredetiséget tartalmaz, míg logikai tanulmányai tévedéseikben is elismerésre méltó filozófiai elméről tesznek tanúbizonyságot. Ép[p]en ezért úgy látom, hogy Bencsik Béla megérdemli a magántanári képesítést és várható tőle, hogy az előadások önmagának is gondolatai fejlesztésére fognak alkalmul szolgálni. Elemző és kritikus lelkialkatánál fogva főleg a logikai vizsgálódásokra látom őt alkalmasnak és egyetemünk tanulmányi rendjébe is ezen a téren szeretném beilleszteni munkáját. Az ismeretelmélet terén a múltkor képesített FÖLDES-PAPP KÁROLY-t tehetségesebbnek látom és ezért azt javaslom,
