A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

LENGYEL András: Bencsik Béla szegedi habilitációja

meg nem oldható. Az általános megismeréselméleten belül az adekvációra vonatkozó több kérdés, mint értelmetlenség, kiesik. 6. Az ismeret érvényére és határaira vonatkozó kérdések részint kombinatív megismerés objektív voltának igazolása által, részint pedig a tapasztalás új, egészen általános elmélete (a megismerők saját Vüága, közös Vüága, és az idegen Világ fogalmaink tisztázása) által nyer megoldást. 7. Az új tapasztaláselmélet a többi tapasztaláselméletekkel szemben a tapasztalás egészen általános, bármely megismerőre vonatkozó fogalmát vizsgálja. Értelmezi a csalódásoknak is kitett közvetett belső tapasztalás fogalmát és elválasztja azt a csalódásoknak ki nem tett közvetlen belső tapasztalás fogalmától. 8. Az elmélet a megismerők saját Világára, közös Vüágára és idegen Világára vonatkozó alaptételek kifejtésével utat nyit egy objektív megismeréstipológia felépítéséhez, amely leszármaztatja az egymástól eltérő megismerési típusokat és az ezekre vonatkozó kérdéseken belül, a megismerésnek a kultúrával való összefüggését is vizsgálja. A megismeréselmélet felépítésénél abból a belátásból indult ki, hogy az emberi megismerés tiszta apriori, evidens elveken nyugvó elmélete nem lehetséges. Nicolai Hartmann és mások kimutatták, hogy Kant vállalkozása ilyen elmélet megalkotására nem sikerülhetett. Az emberi megismerés elmélete — amennyiben azon a megismerés pszichológiáján, azaz az emberi megismerés tapasztalati vizsgálatán túlmenő elméletet érti, szükségkép [p] en hipotetikus jellegű, és az Én és a Nemén, ületőleg a tudat és a tárgy, valamint ezek viszonyának valamilyen hipotetikus értelmezésén alapul. Hartmann vizsgálódásai igazolták azt, hogy az emberi megismerésnek evidens elveken nyugvó, tiszta apriori elmélete nem lehetséges, de nem zárják ki egy nem pusztán az emberre, hanem minden lehetséges megismerőre vonatkozó általános apriori megismeréselmélet lehetőségét. Az apriori ismeretelmélet nem indulhat ki az emberi én fogalmából, mert én-ünk számunkra nem közvetlen adottság, hanem közvetett belső tapasztalással megismerhető valami. Önmagunkat gyakran még kevésbé ismerjük, mint a külső tárgyakat. Ugyanez áll az általános emberiről és az általános énről is. Az egyéni én analógiájára megalkotott általános emberi énnek a felvétele nem apriori szükségképiség, hanem csak hipotetikus feltevés. Az egyéni én és az általános én s a velük szembenálló tárgy, valamint az előbbiek és az utóbbi viszonyának fogalmai tehát részben a tapasztalaton alapuló hipotetikus fogalmak, de nem egy tiszta apriori ismeretelmélet alapfogalmai. A tiszta apriori megismeréselmélet, amelyet az említett munkában fejtett ki, nem az én és a nemén, illetőleg a tudat és a tudattárgy fogalmára épít, hanem a lehető legáltalánosabb ismeretelméleti fogalmakra: a megismerő, az ismerfejt tárgy, valamint ezek viszonyának fogalmaira, és a közvetlenül és közvetve ismert dolog fogalmára. A megismerő általános fogalma apriori fogalom, mely a megismerés fogalmából elemezhető ki. Minden megismerés feltételez megismerőt. A megismerő apriori fogalma azonban nem azonos az emberi megismerő, vagy az emberi én fogalmával és a megismerő általános fogalmából az emberi megismerőre vonatkozó sajátos ismeretelméleti igazságok nem származtathatók le. Ez már azért sem le-