A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

LENGYEL András: Bencsik Béla szegedi habilitációja

meretelmêletl, 1940-ben Megismerés és történet, ill. A megismerés problémája címmel adott elő. 1936-ban Az irracionalizmus címmel a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen is tartott előadást (Halasy-Nagy Józseffel való kapcsolatának kezdete alighanem ide nyúlik vissza); 1940-ben pedig az OMITE rendezésében Univerzalisztikus ismeretelmélet címmel adott elő. Fontosabb tanulmányai 1932-től az Athenaeumban jelentek meg. A nemzeti szocializmus felé való fordulása, minden jel szerint, két dolog összjátékaként alakult ki. Az a logikai és ismeretelméleti vizsgálódás ugyanis, amelyet folytatott s amely munkássága filozófiatörténeti jelentőségét is adja, egyre inkább a megismerés megalapozhatatlanságának tudatával töltötte el. (Erre óvatosan, inkább csak jelzésszerűen, egyik szegedi bírálója, Bognár Cecil utal is.) Ez a személyes gondolkodástörténeti szituáció persze önmagában még nem vezetett volna ilyen fordulatra, de a hitleri Németországban tanulva bizonyos, egyelőre azonosíthatatlan politikai hatások is érték. így valószínűnek látszik, hogy a döntő lökést az általános német légkörben kereshetjük. Ennek a változásnak az első jele alighanem a Válasz 1936. májusi számában megjelent cikke A német nemzeti szocializmus ftlozófiájá-ról. (A cikkből különlenyomat is készült, egyik — dedikált — példánya a közelmúltban aukción is föltűnt.) S ez az új, aktuálpolitikai indítékoktól sem mentes orientáció vitte el odáig, hogy 1942-ben, tehát már a habilitációs eljárás közben, megírja s magyarul és németül is közreadja filozófiai eltévelyedésének dokumentumát, a Bókától is botránkozva emlegetett „kultúrpatológiáját". Habüitációjának terve, amennyire utólag megítélhető, 1939 végén, esetleg 1940 legelején merült föl, s mögötte — Bencsik érthető ambícióján túl — Halasy-Nagy József professzor állott.

8 Halasy-Nagy, aki maga is Pauler Ákos lekötelezettje és híve volt, megnyüatkozásainak tanúsága szerint a logikával foglalkozó, még Pauler ösztönzése alatt álló Bencsiket becsülte, de nem volt idegen tőle A megismerés-t megalkotó Bencsik sem. Sőt, aligha kétséges, hogy éppen ez a megismerés-elméleti könyv lehetett a habilitálás ötletadója és apropója is. Annyi bizonyos, Bencsik nem a lakóhelye szerint illetékes budapesti egyetemre adta be habüitációs kérelmét, hanem a pécsire, amelynek filozófia-professzora akkor Halasy-Nagy József volt. A kérvény kelte: 1940 január 22. S a habilitáció még 1940 tavaszán el is kezdődött. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkara már áprüisi rendes kari ülésén Halasy-Nagy előterjesztésében megtárgyalta Bencsik úgynevezett személyi minősültségét, s úgy találta, nincs akadálya a minősítő eljárás lefolytatásának. A folyamat azonban meglehetősen furcsa körülmények között megszakadt; a magyar egyetemi rendszer átszervezése folytán ugyanis a pécsi bölcsészkar megszűnt, professzorai Szegedre kerültek át. Az 1940/41. tanév kezdetétől már Halasy-Nagy József is szegedi professzorként dolgozott. Bencsiknek pedig, ha habilitálni akart, immár követnie kellett patrónusát és Szegeden kellett próbálkoznia. Újabb habilitációs kérelmét 1940. december 5-én nyújtotta be az immár Horthy Miklós nevét viselő s jogüag is szegedi (nem pedig csak ideiglenesen itt működő) egyetemhez. Kérelmét a Kar, megintcsak Halasy-Nagy előter8 Halasy-Nagy Józsefről ld. önéletrajzát: Summa vitae. = Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok / Studia Históriáé Literarum et Artium 2. Szerk. LENGYEL András. Szeged, 1999. 207-238. Uo. bibliográfiája is.