A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)
PÁL József: A Szent Vince Szeretet Egyesület tevékenysége Szegeden és Újszegeden
„Nem jó így becsődíteni a szegényeket, mert egyrészt a várakozás ideje alatt ráérnek egymásnak továbbadni keserűségeiket, és az mindig mélyebb impressziókat hagy a lélekben mint a segítség fölötti öröm, másrészt meg mindenkinek más a szükséglete, s aki látszatra többet kapott, fölkelti a többiek irigységét.... Mi... igen is helybe visszük szerény adományunkat, és nem sorakoztatjuk föl a szegényeket. A személyes gondozás, mely egyúttal erkölcsi támogatás, lelki gondozás is, az az igazi egyházi szellemű, az ősegyházi tradícióknak megfelelő karitatív munka. ^ 50 (Halász Pál koncepciója sok megszívlelendő igazságot tartalmaz, de véleményünk szerint a szegénygondozáshoz a látványos akciók is szükségesek, főleg a tehetősebb polgárok adakozó kedvének fölkeltésére.) A móravárosi szegényekhez az egyházközség karitatív szakosztályán belül tevékenykedő utcamegbizottak (létszámuk 35-40 fő között mozgott) vitték ki a karácsonyi ajándékokat illetve vásárlási utalványokat. Például 1933 karácsonya előtt is így láttak el 270 szegény családot húst, kenyeret, lisztet és hüvelyest tartalmazó szeretetcsomaggal és fejenként 20 kg. tűzifára szóló utalvánnyal. A gyermekeknek pedig 131 db. ruhát, 50 pár harisnyát, 60 zsebkendőt, 65 csomag cukorkát, 27 játékot, valamint könyveket, füzeteket, írószereket juttattak. 51 Érdekességként említjük, hogy 1941 karácsonya előtt a szegények az élelmiszer segélyt teljes egészében utalványok formájában kapták az utcamegbízottaktól, erkölcsi intelmek kíséretében. Idézet Inczédy plébános bejegyzéséből: „Ez év karácsonya előtt a szegények az utcamegbízottaktól személyenként 25 dkg. zsírra, 1 kg. lisztre, lkg. kenyérre, 2 kg. krumplira, 25 dkg. kolbászra, és családonként 25 kg. tűzifára szóló utalványt kaptak. Az utalvány átadásakor az utcamegbízottak felszólították őket, hogy ne káromkodjanak. ^ 52 Hogy az ajándékok házhozszállítása sem küszöbölte ki a szegények körében lévő békétlenkedést, álljon itt a következő példa. Másnap Inczédy plébános ugyanis a következő bejegyzést tette a História domusban. „A szegények közül vagy hatan a plébániára jöttek és követelőztek, hogy ők is kapjanak karácsonyi segélyt. Ok is olyan móravárosiak mint akik kaptak. Igen, válaszolt nekik talpra-esetten Móritz Erzsike (a plébánia hivatal gazdasági ügyintézője — P. J.), de a templomban sohasem látjuk magukat. Az egyházközség nem segíthet válogatás nélkül mindenkit, hiszen nem rontani, hanem nevelni és erkölcsileg felemelni hívatott a szegényeit. ^ 53 Az egyházközségi karitatív munka fölélénkülése, azonban nem szorította ki a Szent Vince Szeretet Egyesületet a móravárosi szegények segélyezéséből. Egyrészt az egyesület különféle termékeket adományozott az egyházközségnek, melyeket aztán az utcamegbízottak osztottak ki a szegények között. Ez a tevékenység főleg Halász Pál távozása után, Inczédy László plébánossága idején erősödött föl. 1941. dec. 6-án írja Inczédy plébános a História domusban: 50 Hist. Dom. 1931. dec. 9. 51 Hist. Dom. 1934. jan.4. 52 Hist. Dom. 1941. dec. 19. 53 Hist. Dom. 1941. dec. 20.
