A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Dr. HALMÁGYI Pál: A francia tolmács

század végi párizsi iskola kisdiákjai milyen messze vannak a magyar Alföld inges, tarisznyás, mezítlábas nebulóitól.) Ifjú Trúth Ferenc nevelőapja szakmáját tanulta ki és beilleszkedett a párizsi magyar kolónia életébe. A fiatalember — eleget téve fogadott hazája iránti kötelességének — bevonult a francia hadseregbe. Két fénykép tanúskodik erről, illetve jelzi, hogy hamarosan előléptették „egy csillagos" őrvezetővé. A leszerelt, jóképű fiatalember felkeltette a Magyar Egyletbe járó hölgyek figyelmét. Különösen Eliza kisasszony mutatott nagy érdeklődést utána, hiszen jó néhány fényképet őrzött meg róla Trúth Ferenc. A nagyon szórványos adatokból úgy tűnik, előbb a nevelőszülők költöztek haza Makóra 1900 körül. 1901. december 3-án adták fel Párizsban id. Trúth Ferenc névnapjára azt a képeslapot, melyen még együtt szerepel ifj. Trúth Ferenc, Eliza kisasszony és édesanyja, Vilma mama. A felvétel talán a szűcs műhelyben készült. Bal szélen áll csokornyakkendőben a francia mester (tulajdonos?), egy nagy munkaasztal körül ülnek és varrnak (kézzel és géppel) a nők, (közöttük a két magyar munkásnőjEliza és Vilma), a háttérben áll ifj. Trúth Ferenc és egy fiatalabb kollégája. A képen még látszik egy kisgyermek kitüntetéssel a mellén. A képeslap jobb felső sarkában, néhány sorban megköszönik id.Truth Ferencnek, a névnapi jókívánságok mellett — a legutóbbi csomagban küldött finom hazai hurkát és kolbászt. Talán a következő évben küldték az erdei kiránduláson készült csoportképet, az újévi jókívánságokkal. Eliza és Vilma itt a kép központi alakja, a fehér kalapos úr mellett ülnek. 0 talán a korábbi képen szereplő szűcs mester, aki családtagjait, barátait, munkatársait hívhatta meg egy kirándulásra. A mester és felesége között ül leányuk, mellette Eliza kisasszony, (a barátnő) és a főnök mögött kicsit takarva Vilma mama. Merész feltételezés lenne, a párizsi Magyar Egylet tagjait felfedezni e képen, inkább a francia szűcs mestert és baráti körét láthatjuk. Igen érdekes tanúságokkal szolgál e kép. Minden bizonnyal egy már régebben összeszokott társaság indult kirándulni egy Párizs környéki erdőbe. A térdekre terített szalvéták, a jó uzsonnát, a hosszú nyakú palackok és a kezekben koccintásra emelt poharak a jó hangulatot jelzik. A vidámság jele, a kalapos nő mellett álló vüágos ruhás fiatalember „szamárfüle", melyet a mögé bújt barátja mutat. Két kisgyermek s két kutyus is van a társasággal. Az ünnepi alkalomból szervezett kirándulásra a résztvevők szépen felöltöztek. A nők nagy virágos kalapokban, a férfiak mind öltönyben, keménygallér-nyakkendővel és kalapban vannak. Ekkor már a fiatalabb Trúth is hazaköltözött, mert nincs a képen. Valami történhetett a fiatalok, Eliza és Ferenc között. A következő képeslapon, melyen Eliza kisasszony és édesanyja egész alakos fotója látható, erre utaló szöveget olvashatunk. Úgy tűnik egy szál 1902 körül végleg megszakadt Makó és Párizs között. A levelek — inkább lapok — még jöttek mentek, az idős Trúth házaspár és a párizsi ismerősök között. Most már nem fényképeket küldtek magukról a hölgyek, hanem színes vidám képeslapokat. Ezekből tudjuk, hogy például a párizsi Magyar Egyletben, 1906. március 15-ét szép estéllyel ünnepelték meg. 1908-ból való az utolsó párizsi híradás, melynek végén még üdvözölte az ifjabb Trúth Ferencet Eliza és Vüma. Több nyoma nem maradt a francia kapcsolatnak.