A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Dr. HALMÁGYI Pál: A francia tolmács

fiai, sokféle vallás hívei és az emberiség majd minden fajának képviselői népesítik be utcáit. 1910-ben lakói közül 6000-en a közös monarchiát jelölték meg származásuk helyéül. Közöttük volt Trúth Ferenc és felesége, s örökbefogadott „makói" kisfiúk is. Makón látta meg tehát a napvüágot a gyermek, kit a keresztvíz alá Trúth Ferenc és Árva Viktória tartottak. Árva János (ekkor 39 éves) megyei hajdúnak négy gyermeke született. (János 1870. VII. 26.-1871. IX. 16.; Mihály 1872. VIII. 28.-1937. II. 20.; Mária 1874. LX. 22.-1955. XII. 03.; Ferenc Gergely 1877. III. 12.-1968. XI. 21.) Bár az első kisfiú alig egy éves korában meghalt, az apa mégis könnyen beleegyezett, hogy negyedik gyermekét 1882-ben keresztszülei, gyermektelen asszonytestvére Árva Veronika (1840. III. 16.-1928. I. 8.) és annak férje Trúth Ferenc (1845-1929. XI. 23.) szűcsmester örökbe fogadják. Az igazságügyminiszter azt is engedélyezte, hogy keresztapja vezetéknevét felvegye a gyermek, aki ettől kezdve Trúth Ferencként élt Párizsban. 2 Id. Trúth Ferenc, az ügyes kezű divatszűcs, aki Árva Ferenc makói csizmadiamester Veronka lányát vette el, tanulni, világot látni, indult Párizsba, s olyan jól sikerült beilleszkedés, hogy ott is maradt, s így örökbefogadott fiát is ott nevelte 1882-től, öt éves korától kezdve. A fiatal Trúth Ferenc így anyanyelvi szinten megtanult franciául, ott járta ki iskoláit, s barátokat, ismerősöket, szakképzettséget szerzett a „világ fővárosában". Nevelőapja, id. Trúth Ferenc 1889-ben díszes oklevelet nyert a „Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet" nemzetközi kiállításán szűcs munkájával. Ezen oklevelet, melyet Párizs címere és jelmondata „Hánykolódik, de nem süllyed el", ül. a magyar címer és Hungária koronás nőalakja díszít, nem kisebb személy, mint Munkácsy Mihály is aláírta. (Munkácsy ekkor már hosszú ideje Párizsban élt, s többször ellátogatott a Magyar Egylet munkásai közé. így meghívták e kiállítás díjkiosztására és bankettjére is, s ott kérte aláírását frissen kapott oklevelére a magyar iparos. Ifj. Truth Ferenc párizsi kisiskolás éveiből fennmaradt egy csoportkép. A fiatal tanító áll középen, s mellette a gyermekek öt sorban. Az első két sor ül, a többiek állnak. Az 54 fős fiúosztály majd minden tagja valamiféle egyenruhában van. Ez egy hosszú ujjú, bő szabású, térd alá érő, hátul összegombolt, s derékban egy övvel összefogott köpeny. A gallérmegoldások igen egyéniek, sok a kihajtott nagy fehér gallér, de művészi csomózású kendők, nyakravalók is szép számmal akadnak. Az egyszerűbb köpenyek kerek, álló nyakban végződnek, de egy-egy kendőt itt is láthatunk. Mindössze három diák van, aki nem egyenruhában, hanem magasan gombolódó zakóban, ingben és nyakkendőben (mint a tanítójuk) állt a kamera elé. A felvétel 1887-1890 körül készülhetett. A 10-12 éves „magyar" fiú közvetlen a tanító mellett áll, ami kitüntetésnek számított. Az öltözetekből ítélve, az első két sorban a tehetősebb szülők gyermekei, míg hátrébb az egyszerűbb családokból származó gyermekek helyezkedtek el. Ez azonban alig feltűnő, a kép inkább egyöntetűséget sugall. Minden gyermek magas szárú fűzős cipőben és harisnyában van. Mindez egy elég magas szintű, kiegyensúlyozott polgári jólétet mutat. (A 19. 2 Az igazságügyminiszter 27.657/1882. sz. engedélye alapján. Makó, Szent István plébánia kereszteltek anyakönyve, 1877. III. 12.