A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

TÓTH István: Gyermekszociális gondoskodás Szegeden századelőn (1914-1918)

a szülőt értesítsük gyermeke viselkedéséről, s csak végső szükségben és rendkívüli esetben forduljunk közvetlenül a hatósághoz: pl. a rendőrséghez, csendőrséghez, stb. A hatósági igazolvány állandóan kéznél legyen. Ajánlatos, hogy mielőtt közbelépünk, mutassuk fel az igazolványt. Ennek hatása csak a legritkább esetben marad el. Izgalmas szóváltás után, amikor a kedélyek már túlfűtöttek, nincs semmi varázsa az igazolványnak. A megalakult Gyermekrendőrség tagjai szegedi mintára egy alábbi szövegű, rövid, összefoglaló „Útmutatás"-sal láttatnak el, melyből megismerik a szervezet rendeltetését, valamint azt is, hogy mily határok között mozog az a szerep, melynek betöltésére vállalkoztak. „Útmutatás" a Gyermekrendőrség tagjai részére. 1. A Gyermekrendőrség tagja nem hatósági közeg, ennek jogait nem gyakorolhatja. Társadalmi szerv, amely azonban önként vállalt nemes hivatásánál fogva a hatóságok fokozott támogatásában és védelmében részesül. .2. A Gyermekrendőrség működésének célja: a gyermekeknek a bűnözéstől való visszatartása, erkölcsük tisztaságának és testi egészségüknek biztosítása. A tagok eljárását kizárólag a gyermekszeretet vezeti. Eszközeik: az erkölcsi és testi veszedelembe sodródó gyermek komoly megintése s az ilyen gyermek törvényes gondviselőjének a törvényre utalással való figyelmeztetése. Segélyük: a bizalomra hangolt közönség támogatása s csak legvégül a város és katonai rendőrség igénybe vétele. 3. A Gyermekrendőrség tagja különösen a következő cselekmények, mulasztások és esetek alkalmával avatkozik be: ha a gyermek csavarog, koldul; robbanó és tűzvészt okozó tárgyakkal, lőfegyverrel játszik; ha épületeket, közműveket, ültetvényeket, stb. piszkít, rongál; ha állatokat kínoz, ha szeszes italok kimérésével foglalkozó helyiségeket és nyilvános éjjeli mulatóhelyeket látogat; ha káromkodik és trágár beszédeket folytat; ha kijelölt helyen kívül fürdik; ha munkaerejével visszaélnének s végül ha a gyermek szemmel láthatólag nyomorúságban szenved. Az eseteket felsorolni nem lehet; mégis irányadó, hogy a Gyermekrendőrség csak a megbotránkoztató cselekedetek elhárításánál, helyrehozhatatlan károk megakadályozásánál és életveszély esetén, tehát úgyszólván a végszükség jogán lépjen fel cselekvőleg saját személyében és rendszerint csak akkor, ha szükség esetén igazolványát fel is tudja mutatni. 4. A Gyermekrendőrség tagjai a jelentőséggel bíró eseményeket az adatok tárgyilagos felsorolásával a vezetőséghez haladéktalanul bejelentik. 5. A túlzás mindenütt káros; a Gyermekrendőrség működésében azonban egyenesen a célbavett eredményt semmisítené meg. „Inkább el kell nézni száz pajkosságot, mint elnémítani a világ legszebb muzsikáját: a gyermekszívből fakadó kacagást" — mondta dr. Szalay József, Szeged költői lelkű főkapaitánya. * * *