A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

TÓTH István: Gyermekszociális gondoskodás Szegeden századelőn (1914-1918)

Szalay József főkapitány nyitott meg. A szervezet létrehozásának szellemi atyja Kádas György szegedi gyógypedagógiai tanár volt.

1 Az értekezleten résztvevők is a széles társadalmi összefogást bizonyították. Legalább olyan mértékben mint a Patronage Bizottság esetében. Jelen volt a Stefánia Szövetség, a Munkásbiztosító Pénztár, több oktatási intézmény tanára és vezetője a fiatalkorúak bírája Orkonyi Ede dr., Pálfy József árvaszéki elnök stb. A legsajnálatosabb, hogy az egész szervezet működéséről igen kevés a forrásanyag. 1918-ra a helyi sajtó élénk figyelemmel kísérte az ekkorra már széleskörű társadalmi mozgalom minden fontos tényezőjének megmozdulását. Az is megállapítható, hogy ezek a cikkek nem az első oldalon, vezércikként jelentek meg. Zömmel rövidebb lélegzetű, szinte rövidhír szerű tudósítások sorakoztak. Egyszer-egyszer részletesebb, elemző cikkek is előfordultak. Az egyik ilyen cikk Kádas György tollából való. Alapos fejtegetései világos helyzetismeretről tanúskodnak. Vallja: Rendes táplálkozás, megfelelő ruházkodás, egészséges lakás, szülői szeretet és jó nevelés, valamint célszerű oktatás együttes hatása valamennyinek egyidejű jelenléte szükséges tehát, hogy egészséges, erős erkölcsi alapokon álló generáció váljék a ma gyermekeiből. Következtetése az volt, hogy „...ha azt akarjuk, hogy az ország számára munkás és erkölcsös nemzedéket neveljünk, ám tessék előbb magát a szülőt abba a helyzetbe juttatni, hogy megfelelhessen a vele szemben támasztott igényeknek." „...ha tudtunk megszámlálhatatlan milliókat áldozni háborús célokra, ne legyünk szűkkeblűek, vagy éppen fukarok és békés élet minden igényeinek kielégítése tekintetében sem." Pedig a megalakuláskor 120 fő tagsága volt. Néhány hónap leforgása alatt már 300 fős tagsága volt. Főként tanárok, tanárnők. Kádas György 1918 augusztusában kiadott kis füzete az egyetlen ami részletesebben megvüágítja a szervezet működését, megalakulását és országos hatását. Meghatározza a Gyermekrendőrség fogalmát és célját. így: „A Gyermekrendőrség fogalma alatt egy társadalmi alakulatot értünk, melynek az a célja, hogy egyrészt a gyermekeket és fiatalkorúakat a testi és erkölcsi veszedelmekkel szemben megvédje, másrészt pedig, hogy nagymérvű közrend-, közbiztonság-, köz- és magánvagyon-, közegészség- és közerkölcsellenes viselkedésüket lehetőleg megakadályozza." A Gyermekrendőrség jogállásáról utasításban informálták a tagokat. Ennek 3. pontja kifejti: „A Gyermekrendőrség tagja különösen a következő cselekmények, mulasztások és esetek alkalmával avatkozik be: ha a gyermek csavarog, koldul, robbanó- és tűzvészt okozó tárgyakkal, lőfegyverrel játszik; ha épületeket, közműveket, ültetvényeket stb. piszkít, rongál, ha állatokat kínoz, ha szeszesitalok kimérésével foglalkozó helyiségeket és nyilvános éjjeli mulatóhelyeket látogat; ha káromkodik és trágár beszédet folytat; ha kijelölt helyen kívül fürdik, ha munkaerejével visszaélnek s végül ha a gyermekszemmel láthatólag nyomorúságban szenved." Az 5. pont is jól példázza a szervezet arculatát: 1 Magyar írók élete és munkái. Új sorozat XVI. 4. Bp. 1995. — Kádas György (Mezőhegyes, Csanád vármegye 1886.): r. k. kántortanító 1935. Kisújszálláson élt. — Cikkei: M. Gyógyped. (1913, 15, 17). A gyermek (1918). Műdalokat írt, amiket maga zenésített meg. Molnár Bp. 1936. — Gulyás gyűjt.