A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

VT. Turóczi Endre haraszti református válaszlevele Szőllősi Antal makói református lelkésznek a nazarénusokról Harszti 1870. november 20. Tisztelt lelkész ur! Folyó év oct. 30-án kelt levelét vettem e hó 18-án egyházi beszédeivel együtt. Viszonzásul küldöm „A Nazarénusok ismertetése,, cimü röpiratkát. Fogadja amazért szíves köszönetemet, ezt pedig oly szívesen a mily szívesen küldöm. Tetszett felhívni levelében hogy egyházi beszédeire tenném meg bírálatomat őszintén. (...) De itt egészen más álláspont van előttem, a mennyiben egy oly felekezet tanairól irt munkákat kellene bírálni, mely felekezetet még eddigelé inkább erkölcsi — mint hittanuk után ismerhetünk — bár náluk a megkülönböztetésnek még fogalma is ismeretlen. — Természetes: egyszerű emberekből alakulván a felekezet, rendszeres tudományosságot tőlük nem várhatunk. A stabilizmus bilincsei közt nem akarván maradni, napról napra mind inkább kezdenek rejtélyességükből kibontakozni. S ez lehet oka hogy tán Makó környékén nem épen ugy hisznek s cselekesznek mint én ezelőtt 6 évvel ismerém őket. Sőt Pacséron is — hol elsőben kezdtek jelentkezni 1854 után — most egészen másként állnak. Mind ez oknál fogva szabadjon a bírálatot egészen mellőznöm. Átalában mégis anyit nyilvánítok, hogy utóbbi egyh. beszéd a biblia alapján kimutatja érintett felekezet homok-alapját s a jövő nélküliségét. Az elsőben felhozott tények (5. 6. lap) szinte Pacsér környékén is mind megtörténtek. De hogy a nazireusság lett volna kiindulási pontjuk, ennek nyomára nem bírtam jönni, sőt inkább a világ romlottsága bírhatta alapitójukat egy tisztább erkölccsel ékeskedő felekezet alakítására, mint nevezetük is igazolja. A nazarénus nevet ők maguk gúnynévnek veszik, s örömest Krisztus követőinek szeretik magokat nevezni. A magyarországi nazarénismus 1854-től számithatja kezdetét, bár előbb is voltak itt ott leginkább egyes mester legények, kik külföldön ismerkedvén meg ez eszmékkel ezeket csak házuk belsejében melengették. De nevezett évben Pacséron nyilván fellépett a mellett Krémer (keresztnevét nem tudom). Innen mint focusból terjedt a szomszéd omoraviczára, Bajára s több más helyekre. Krémer, mint maga is mándá: minden volt csak jó nem. Volt elsőben is — mint catholicus ember — barát = szerzetes, majd színész, katona, ügyvéd. Fellépvén gyönyörű ékesszólással adta elő a biblia egyes - kivált újszövetségi részeit, nem kiméivé a paok elleni epés kifakadásait. A nép csaknem prófétának tartotta, tódult tömegesen hallgatására s úton útfélen prédikált, mígnem a zombori megyei (political) tisztviselőség megkerestetvén, hogy hallgattassa el, csakugyan kijön valami hivatalos közeg s a bikaistálóba csukatta mint aféle eszelőst. De ide is követte a nép s tejbe vajba fürösztötte hordván neki a sok ételt s italt. Innen kiszabadittatván Baján kezdett agitálni mígnem — ha jó l tudom — a főispáni hivatal, mint formális bolondot, a bolondok házába vitette Bécsbe. Midőn ez intézetet meglátta, gondolván hogy őt odaszállásolják, igy nyilatkozott: nem engem kellene idezárni, hanem azokat a kik engem ide záratnak. Meddig volt fogva, nem tudom, de azt igen, hogy most ügyvédkedik, s a félrevezetett nép erkölcstelen élete miatt maga rekeszté ki gyülekezetéből egykori prófétáját.Beszélik, s ő maga sem ta-