A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

„A nazarénus püspök halála Az új hitűek között végtelen nagy most az öröm, — meghalt a gyülekezet püspöke, mert tudvalevőleg a nazarénusoknál egészen más divat van. Akkor gyászolnak és szo­morkodnak, ha születik valaki, és viszont akkor vigadnak és örvendeznek, ha közülök valaki meghal, mert aki születik, annak még át kell szenvednie egy egész életet nehéz vezeklésben; aki pedig eltávozott e siralomvölgyből, annak már nem fáj többé semmi. Szegednek ez az egyetlen eleven püspökje, akiről vajmi keveseknek volt tudomása, a héten költözött el hívő társai legnagyobb örömére az árnyékvilágból. Szanka Ferenc­nek hívták, és már évek óta fungált a hívők között püspöki minőségben. A temetésén teljes számban megjelentek a gyülekezet tagjai, számra, mintegy huszonötén. A szer­tartást az új püspökjelölt, egy csizmazia mester végezte, ami abból állott, hogy tompa hangon kijelentette a jelenvoltaknak, porból lettünk és porrá leszünk. A hívők ez alatt nevetgéltek és örvendeztek, hogy az öreg püspök most már megszabadult a földi szen­vedéstől, és lelke odafenn mulat vigadozik egész ítélet napig. A vén nagyszakállú püs­pököt egy egyszerű feketére festett fakoporsóba helyezték, amelyen semmiféle fölirat nem volt, s úgy kísérték egy koplalás kocsira téve, ki a saját temetőjükbe. " 206 A század vége felé szaporodnak meg a komolyabb hírek. A hang változik, pola­rizálódik. Együtt érző és elutasító megnyilatkozások egyaránt előfordulnak. Ezzel némileg meg is nő a nazarénus témájú írások száma. Az ok egyszerű. A katonasá­got érintő nézeteik miatt felekezet konfliktusba került az áUamhatalommal. A ma­gatartást megértő és élesen elutasító írások egyaránt születtek. E téma előtérbe kerülésével párhuzamosan a nazarénus élet más területeinek híreit is komolyab­ban veszik. „Szaporodnak a nazarénusok. Id. Szabó György, a ki sok időn át volt városi taná­csos, majd községi bíró és város gazda, a református vallásból kitért és nazarénussá lett."™ 1 (1899) Sajtényban Szimityán Zacharia oláh ember és nazarénus „büntetendő cseleke­dete". Apja temetésekor a fején tartotta a kalapját, és a nyüt koporsó előtt földhöz csapta apja fakeresztjét és így szólt: „Nem kell fakereszt! Ennek az ember lelkében van a helye. " A gyászolók majdnem megverték. A szegedi törvényszék két heti fog­házra ítélte. 208 (1898) „Szaporodnak a nazarénusok. Sajtényban néhány év előtt a nazarénusoknak csak a hirük járt, és ma már több mint 70 család nazarénusnak vallja magát. Most a fő ut­cában telket vásárolnak, és közös erővel diszes imaházat építenek. " 209 (1899) 206 Maros 1893 december 24. 207 Maros 1899. április 9. 208 Maros 1898. szeptember 25. 209 Maros 1899. június 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom