A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

MELLÉKLETEK I. A nazarénusok a helyi sajtóban A tárgyal időszak jelentősebb makói újságjainak az anyagát átvizsgáltuk. Ezek: Maros (1870-1910), Makói Hírlap (1887-1919), Csanádi Lapok (1899-1900), Makó és Vidéke (1902-1903), Makói Újság (1904-1922). Hangnemüket természetesen befolyásolta a kiadó vagy szerkesztő esetleges változása, a helyi, országos vagy akár a nemzetközi politika változása. Igyekeznek az eseményekről tényszerűen beszámolni, itt-ott kisebb kommentárt is fűzve tudósításaihoz. Hasábjaikon a polémia sem számít ritkaságnak. Mivel azonban nincsenek a tárgyban alapkutatások, nehéz teljes precizitással meghatározni irányultságukat. Altalánosságban elmondhatjuk róluk, hogy egyfajta szabadelvűség jellemezte őket. A kezdeti időkben csak a Maros létezett. Sajnos a korai évfolyamai rendkívül hiányosak. Vannak évek, melyekből példánya sem maradt meg. Éppen ezért nem lehetséges átfogó képet adnunk a nazarénus kérdéssel kapcsolatos magatartásáról. A későbbi évfolyamok alapján viszont úgy tűnik, nem írták túl a kérdést. Általában — nem számítva a népesedési adatok közzé tételét — jó, ha egy-két hír jelenik meg évente a felekezetről az újság hasábjain. Az első ismert tudósítás a felekezet temetőnyitásával kapcsolatban maradt ránk. Amint az írásunkból is kitűnik, a lap ünneplte Csanád megye szabadelvű, a temetőnyitást engedélyező, Makó város határozatával szembe forduló magatartását.

191 A másik írás, mely esetleg a felekezetre vonatkozhat, lényegében az egyetlen komoly támadó írás. Az újság 1872. „Húsvétra feltámadunk'' című vezércikkében szól a vallás, a vallási értékek fontosságáról, a helyes vallási magatartásról, miközben erősen bírálja a kommunisztikus elgondolásokat, a hivatalos egyházzal szembeni lázadást, és szól a vagyonközösség ellen.

192 Ebből az évtizedből még két tényszerű tudósítással rendelkezünk. Ezek egyike az 1874-es, a dolgozatunkban is idézett tényszerű beszámoló a nazarénusok makói terjedéséről. A cikkből érződik, a szerző nem ünnepli a felekezetet, határozottan, és a hírekhez átlagos terjedelméhez képest bővebben cáfolja az országos lapokban megjelent híresztelést.

193 A másik tudósítás a felekezet elismertetési kérelmének beadásról tudósít, miszerint az oktatási miniszter fölhívta a nazarénusokat, ismertessék meg őt a felekezet tagjaival és szertartásaival. Az ismertetés Hódmezővásárhelyről öt, köztük két makói név aláírásával fölterjesztetett, mivel azonban sok volt köztük az idegen hangzású, utasították a Csanád megyei alispánt azok valódiságának kivizsgálására. Az 1870-es évtized hozott két szenzációsabb hírt is. Az egyik „Négyes keresztelő" címmel a református egyházba való visszatérésekről tudósít. A lap lelkesülten köszönti a visszatérőket. A másik cikk már egy kicsit ironikusabb, ugyankkor nem ellenséges. A felekezet eskütilalomról szóló tételét teszi komikussá. 191 Maros 1871. április 15. 192 Maros 1872. március 31. 193 Maros 1874. november 22.